Ennyi van még a 2017-es szezon első versenyéig a Vivicittáig.

Nagyon komoly tervekkel vágok neki ennek az időszaknak. Sokat akarok versenyezni, és ehhez nélkülözhetetlen a komoly téli alapozás.

A múlt hét tökéletes lett, megvolt mind a két speedfitness edzés, és a három futás is. A hétfői különösen jól sikerült.

Kicsi aggódtam előtte, mert vasárnapról hétfőre halasztottam (a heti 3 futásban az a legjobb, hogy ha beüt a krack akkor is lehet pótolni másnap) és a hétfőn is kezdett összeburulni, de aztán 3 óra körül nekivágtam.

Az autómat el kellett vinnem szervizbe és úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok hazafutok. Egy igazi kis futókirándulás lett a dologból. Össze-vissza rohangáltam a városban. :)

Ráadásul 1 óra 15 percet kellett a terv szerint futnom tehát a 4 órai csúcsforgalom pont elkapott. Megmondom őszintén, hogy minimálisan volt bennem egy kis félsz, hogy majd jól kinevetnek, ahogy cammogok, de semmi ilyesmit nem tapasztaltam. 

Egyrészt az emberek szarnak rád. Nagy ívben. 

Másrészt, aki nem fut az végképp szarik rád, aki meg fut az meg szinte kizárt, hogy kiröhögjön egy lassabb futót. Pláne edzésen, és pláne úgy, hogy látja mekkora darab vagyok. Komolyan kíváncsi vagyok, hogy a + 100 kilós mezőnyben egy futóversenyen hányadik lennék.

Egyszóval remek volt a futás. Egy és negyed óra futás után azért álltam meg mert ez volt az utasítás. Simán bírtam volna még. Egészen egyszerűen azt éreztem a világból is kifutnék. Mondjuk amikor megálltam akkor azért éreztem, hogy fáradt vagyok, de alapos nyújtás után kompressziós zoknit húztam, és abban is aludtam. Másnap reggel semmi baja nem volt a lábamnak.

Alig várom a holnapi edzést...