Érdekes héten vagyok túl. A vasárnapi SPAR maraton egyben az első profi versenyem is volt. Pénzt keresten vele! A pénteki késés miatt a Ryanair ugyanis fejenként 250 euró kártérítést fizetett! Nem rossz. Tehát nyugodtan leírhatom: 2016 Spar Maraton a Ryanair támogatásával. Sokan szidják őket, de velünk teljesen korrektek voltak. Köszönjük a támogatást!
Elkészültek a hivatalos SPAR maratonos képek is. A befutóképem zseniális. Mint akit hátulról egy furkós bottal fejbevágtak. Rejtély hogy miért nem bírtam valami örömteli képet vágni, pedig ennek a teljesítménynek örülnöm kellene. Majd jövőre erre is jobban oda kell figyelnem.
Miért is volt érdekes a hét? Azért mert 55 kilométert futottam a maraton utáni héten, és jól esett. Szinte alig volt izomlázam. Ez valószínűleg a nyújtás hatalma. Életemben először ugyanis lenyújtottam a maraton után, és csodák csodája este minden probléma nélkül tudtam sétálni. Másnap egy lazább kompressziós zoknit viseltem, ami tovább nyugtatta a lábamat. Kellett is, mert Agelikivel még egész nap várost néztünk, amitől jól bírtam, de a nap végére azért rendesen elfáradtam és jó volt a reptéren és a gépen tümmedni.
Kedden természetesen mentem a céges edzésre begyűjteni az elismeréseket. A futás része elég laza lett, de azért 6 km összejött. Szerdán lusta voltam és nem csináltam semmit. Nem baj, ennyi belefért. Csütörtökön megint céges edzés és megint hallgattam az edzőtől, hogy többet kellene vele edzenem, mert nagyon tehetséges vagyok és menjek vele komolyabb versenyekre is, rövidebb távokon is. Jól esett, de kihagyom. Ennél többet nem akarok edzeni, ez most pont elég. Erre megkaptam, hogy nem vagyok igazi sportember. Imádom, hogy mennyire megragadt, hogy olimpikonokat edz. Az edzés elég kemény lett, de komolyan nem is éreztem, hogy 4 nappal előtte maratont futottam. Összesen ugyan csak 8 kilométert futottam, de a végén volt bent egy 10 perces gyilkolás: 70 méter laza, aztán 30 méter sprint. Ki lehet próbálni, a tüdőkiköpés garantált, de nekem mégis jól esett.
Eljött aztán a hétvége. És futottam pénteken és szombaton egy-egy laza órásat, majd vasárnap egy 45 perc laza, és 10x250m dombnak felfelé tempót, ami nagyon jól esett és tökéletes lezárása volt a hétnek. 55 kilométer összesen amúgy sem rossz, de maraton utáni héten több mint kiválló, és egyáltalán nem éreztem a szokásos maraton utáni pihenés utáni vágyat. Ezek szerint a futás teljesen beitta magát a mindennapokba.
Vasárnap reggel ráadásul egy nagyon kellemes futóélményem is volt: Ageliki a Ladies run nevű versenyen futott 5 kilométert. Mivel nem sokat edzett, nem vállalta be a 10 kilométert. Úgy fogalmazott, hogy: Miért legyek esetleg vesztes 10 kilométeren, amikor lehetek nyertes az 5-ön. Angyalomnak milyen igaza volt. Én természetesen mentem vele kísérőnek. Mondjon valaki kellemesebb vasárnap délelőtti programot, mint futóversenyt nézni, ahol kb 800 nő fut. A céget is képviselték rendesen a csajok. Angyalom jó vörös fejjel 31 perc alatt teljesítette az amúgy eléggé dimbes-dombos távot.
A következő két és fél hetet még meg akarom nyomni, lehetőleg 3 hosszúval, aztán itt is az Athén maraton ahol jó lenne mindenképp 3:15-ön belül beérni. Jó mulatság lesz, már várom.
