2016. sze 07.

Fussunk esőben! (Heti összefoglaló 36. hét, súly: 106.2 kg)

írta: drAti78
Fussunk esőben! (Heti összefoglaló 36. hét, súly: 106.2 kg)

Hétfő: Eddig sosem futottam esőben. Valahogy úgy voltam vele, hogy fusson a tököm a szabadban, amikor ott van a konditerem is. Aztán múlt héten hétfőn beöltöztem futócuccba, beültem a kocsiba és abban a pillanatban elkezdett csöpögni az eső. Aztán egyre jobban rákezdett. De ha már beöltöztem...

Legnagyobb meglepetésemre teljesen jól éreztem magam. Az eső kellemesen lehűtött, és soha nem látott tempóra voltam képes. A hasmenés miatt csak 30 perc volt engedélyezve, ezalatt 3.7 km jött össze, ami 8.03 perc/km-es átlagot jelent. Abszolút új rekord 130-as pulzussal.

Kedden: speedfitness. Semmi extra, kemény volt.

Csütörtök: A szerdai edzés elmaradt. Vilmosnak nem volt jó napja, és inkább segítettem altatni. Ezért aztán csütörtök reggel éhgyomorra indultam el futni. Hát valami rettenetes volt. Feljött a nap, és elég meleg lett. A végére 5:09 km jött össze, és 8:51-es átlagban sikerült egy 9:46-os utolsó kilométert is összehozni. Azt hittem, hogy megőrülök. Aznap még toltam egy speedfitnesst. az legalább rendben volt.

A pénteki napon megint nem jött össze a futás, de szombat reggel szintén éhgyomorra ismét irány a pálya. És persze ugyanaz a rettenet. A végén inkább sétáltam csak a pályán. Nem gyalogoltam, sétálgattam. És a pulzusom így is magas volt. Annyira elment a kedvem az egésztől, hogy legszívesebben kidobtam volna a futócipőmet a kukába. 9 perc feletti lett az átlagom.

Vasárnap még a lelki sebeimet nyalogattam, de azért hétfőn rávettem magamat, hogy kimenjek. Ismét esett az eső, de nem érdekelt. És egyszerűen zseniálisan jól esett a futás. 45 perc 130 alatt, közte 4x4 perc 130-135 közti pulzussal, a tempók közt a szokásos 2 perc pihenő. Elhatároztam, hogy a pihenő ezentúl nem állást jelent majd, hanem sima sétát. A tempók alatt 7:30-as átlag körüli időket futottam. Magyarul sikerült hoznom az egy évvel ezelőtti versenytempómat 135 alatti pulzussal. Ok, hogy nem hosszú távon, de a végén azért mégiscsak 40 valahány perccel a lábamban. Az meg jó. Sőt! Nagyon jó!

A hétnek az a tanulsága, hogy semmilyen körülmények közt nem szabad kombinálni a pulzuskontrollt az éhgyomri kardióval. A végeredmény katasztrófa. Legalábbis sz én esetemben. Hangsúlyozom, hogy mind a kettő lehet tök jó, és nem tartom kizártnak, hogy a jövőben fogok még szándékosan éhgyomorra edzeni - mondjuk úszni reggelente - de hogy a két dolgot sosem fogom többé együtt erőltetni az is biztos.

A másik nagy tanulság az annyi, hogy nem kell félni az esőtől. Nem azt mondom, hogy viharban, vagy jégesőben a szabadban fogok rohangálni, mert azt továbbra is elég nagy hülyeségnek tartom, de egy kis, vagy közepes eső nem fog eltántorítani.

Ma még hátra van egy 2 km-es gyaloglóteszt, aztán holnap reggel irány Olaszország! Viszek sok sört meg futócipőt, aztán majd meglátjuk melyiket vesszük elő gyakrabban...

Szólj hozzá

DrAti