Lassan vége a nyárnak, legalább is a naptár szerint ez volt az utolsó nyári hetem:

Hétfő: Szerintem allergiás lettem a hétfőre. Bár vasárnap időben hazaértünk, meg jól is aludtam, mégis csak nagy erőlködések árán indultam neki a "kedvenc" 2 órás alapozóhoz. Teljes szélcsend és 30 fok, ami picit melegebbnek érződött. Még szerencse, hogy majd másfél liter folyadékot vittem, az elvileg kitart. Stabil 5 perces tempót futottam 145 körüli pulzuson, de éreztem, hogy a szombati galoppot még nem teljesen pihentem ki. A tüdőm, meg a gyomrom simán bírja, de a lábaimat rendesen éreztem. Az első óra gyorsan eltelt, és a végére még fel is lazultak a lábaim, és jól is esett a futás. A tempóm is javult, már bőven 5 percen belül futottam. Aztán másfél óránál kezdtem rettenetesen fáradni, a lábaim lementek kő üzemmódba. A tempón meg a pulzuson ugyan nem látszott, de a maradék fél óra elég szenvedősre sikeredett, de azért megcsináltam. Inkább most szenvedjek, mint majd a versenyen. 24,15 kilométert sikerült futni kerek két óra alatt, de a végére rendesen kimerültem. Ezzel a futással át is léptem idén a 2000 kilométert.

Kedd: Bemásolom az előző hetit, mert szinte egy az egyben ugyan azt futottam: A hosszú után a kompressziós szárban voltam egész nap. Ez annyiban volt jó, hogy nem maradt meg az este érződő rettenetes izomfáradtság, így viszonylag frissen baktattam le a stadionba. Már-már fagyos 27 fok fogadott. A felhős idő szerencsére megtette a hatását. A 25 perc bemelegítés meglehetősen könnyen ment, kerek 5 kilométerrel. Aztán a szokásos 12x100 méter ráhangolódás után jöhetett a 7db 200 méteres tempó. Meglepően jól sikerültek. Mindegyiket 37-39 másodperc alatt hoztam, ami rendesen 3:20-on belüli tempó. Nem rossz, főleg ahhoz képest ,hogy előző nap 2 órát szenvedtem. Jöhetett a 3x400 méter. 1:22, 1:21, 1:20. Az utolsó megint csak 3:20-as tempó, és fura, de meglehetősen könnyedén mentek. A végére még maradt még egyszer 7x200 méter. Mindegyik 37-38 másodperc lett. Megint a végére még gyorsultam is. Sikerült a szívemet is majd 180-ig megdolgoztatni, hiszen végső soron ez a cél. Összesen 13 kilométer lett a mai, és végre nagyszerűen esett.

Szerda: megint bemásolhatnám a múlt csütörtöki edzést, mert megint 50 perc laza után 5x250méter emelkedős tempót futottam, nagyon hasonló eredménnyel. Egyedül az edzés vége alakult máshogy. Nem találtam a kulcsomat a titkos helyen. Ageliki meg céges vacsorára ment. Na bakker ülhetek a ház előtt amíg haza nem ér...Azért becsengettem, és szerencse még pont otthon volt. A kulcsot sikeresen otthagytam a lépcsőházban. Jól kiröhögött, hogy milyen hülye vagyok. Aztán meg én röhögtem, hogy hol a biciklije. Angyalom reggel azzal ment a cégbe, haza meg gyalog. Elfelejtette. Ez nem a mi agynapunk volt. A 12 kilométer azonban megmaradt. 

Péntek: A csütörtököt kihagytam egyéb elfoglaltság miatt, de ez pont jól jött a mai tempóhoz, mert egy másfél órás galoppot terveztem be kipihentebb lábakkal. Kíváncsi voltam hol állok a félmaratonnal. Az időjárás kegyes volt, baráti 27 fokban indultam el, viszont a bemelegítést elsunyogtam, és 1 kilométer után egyből nekiindultam a tempónak. Szokás szerint az első 3 kilométer fájt. Főleg ha nem melegítek be rendesen, az eleje maga a pokol tud lenni. Általában az első frissítés szokott helyretenni, most is ez történt. Innentől már faltam a kilométereket 4:09-4:14 közötti sebességgel és simán 165-ös pulzussal. Pont a felénél, 45 percnél ettem egy gélt biztos ami biztos, igaziból éhes még nem voltam, de ártani nem árt. Az egy órát 14 kilométer felett zártam, tehát bőven bent voltam a másfél órán belüli félmaratonon és nem is éreztem fáradtnak magam, pedig izzadtam mint a ló. Iletve mint egy László. Az utolsó körben megint csak bekapcsolt az agy védekezőmechanizmusa. Itt el akartam engedni a tempót, de az agyam nem engedett. Megint bekapcsolt a mindjárt vége, úgyhogy fáradt vagy program, így a hajrá nem olyan tempóban zárult, ahogy szerettem volna. Az eredmény azonban így is magáért beszél:új félmaratoni rekord: 1:27:55 az Endomondó szerint. Annyi csalás volt bent, hogy inni megálltam, mert nem tudtam futtában frissíteni a másfél literes palackból. Ez számításaim szerint legalább 1 perc előny, de így is már 1:29-en belül vagyok. Beleszámítva a meleget ez nagyon jó előjel a szombathelyi versenyre. Bemelegítéssel együtt 22 kilométert futottam.

Vasárnap: Általában nem szoktam vasárnap futni, de mivel a héten csak négyet futottam, így lementem egy laza órára. Szkeptikus voltam, mert a pénteki tempót még nem teljesen pihentem ki. A szombati pihenőnapon elég sokat bóklásztunk a belvárosban, és este még rendesen éreztem a vádlim. Vasárnap aztán a tengerparton sikerült valamennyit pihenni, és a hideg víz is új életet öntött megfáradt izmaimba, így az esti egy órás laza meglehetősen jól esett, és pont 12 kilométer lett. Az viszont megint bebizonyosodott, hogy nem jó futni miután halat ebédelt az ember. Elég sokat böfiztem tőle, mai nem a legkellemesebb érzés volt.

A héten megint 83 kilométert futottam, ami pontosan illeszkedig a versenyfelkészülésbe. Az augusztust is 334 kilométerrel zártam, ami viszont azt hiszem már picit sok, ennél többet semmiképp nem tervezek futni. A jövő hetem laza lesz, kedden jönnek a Duduék, és a futás biztosan nem lesz prioritás. Reh mindenkinek!