A maraton utáni szokásos kellemes fájdalmakkal kezdtem a hetet. Érdemi edzést nem terveztem a hétre, inkább csak regenerálódásokat. Ennek megfelelően csak a céges edzésekre mentem el és a hétvégén is csak egy nagyon lazát futottam. A körmöm egyenlőre még nagyon lila, de nem fáj és még nem is esett le. Lehet túléli.

Kedd: nyári meleg, napsütés fogadott a céges edzésen. Jó kis izomlázzal tekertem le a stadionig, ahol is kiderült, hogy az egyik kolléga végül is elhozta a bronzérmemet a maratonról, így egy rögtönzött átadási ceremónia keretében megkaptam egy meleg gratulációval egyetemben. Jó érzés volt. Az edzés további részében csak laza futkározás volt, 2x 300 méter tempóval ami legalább picit jobban átmozgatta a gémberedett izmaimat. 6,5 kilométer azért összejött.

A díjátadó ünnepség:

Csütörtök: ma is jó meleg párás idő, amihez azonban szerencsére egyre jobban hozzászokok. Még mindig fáradtak a lábaim, ráadásul ma elég sok gimnasztika is megdolgoztatta a hasizmomat. Az edző folyamatosan kérdezgette, mikor futom a következő maratont. Mondtam neki, hogy októberben Budapesten. Rövid magában morgás után kidobta az eredményt, hogy ok, arra 2:57-et fogsz futni. Ámen, úgy legyen :-) Az edzés hátralevő részében aztán futtatott egy 30 perces iramjátékot. 100 méter tempó, majd 300 méter lassabb. Számomra ez még mindig a leggyilkosabb edzés, ki is döglöttem rendesen. A 12 kilométer mára azt hiszem picit sok is volt.

Péntek: Kalamata és végre tökéletes idő. Este elég későn indultam neki egy laza hétvégi futásnak. 60 percet terveztem futni, de már az első lépések után éreztem, hogy kevesebb lesz. Teljesen beálltak a lábaim. Az előző napi iramjáték sok volt gondolom. Így végigfutottam a part menti sétányon, egészen a kikötői móló végére, amit most csináltak meg sétálóutcának. Mivel még újdonság elég sokan korzóztak, pedig szerintem nem lett valami nagy szám. Futni legalább is nem jó a kökemény betonon meg macskaköveken. Mire visszaértem a házunkhoz az óra pont 10 kilométert mutatott, ami bőven elég is volt a hétre.

A hét további részében már nem futottam, inkább csak pihenés volt, napozással meg fürdéssel. Sikerült viszont összeszednem megint két zseniális "sérülést". Szombaton túl sokat napoztam és leégett a hátam, ami eléggé fáj. Nem is tudom hogy így tudok-e futni. A másik még jobb, a szombati biciklizéstől jött elő. Mivel mozgáshiányom volt, de futni nem akartam, mondom tekerek egy rövidet, ami a végén 33 kilométer lett. A nyereg viszont feltörte a seggemet, úgyhogy most az van, hogy ha ülök akkor a seggem fáj, ha mozgok akkor meg a leégett hátam. Ennél a következő hét csak jobb lehet...

Vasárnap még Attiláért izgultam, de erről majd úgyi ír....