A jó hír az hogy egy hét pihenéssel teljesen elmúlt a húzódásom. A bal lábam tökéletesen működött már kedden. 5 km-t terveztem, kicsit megszenvedve, de a holtpont után végülis simán sikerült. Mire nem jó, ha az ember tud arra gondolni, hogy A FIAMÉÉÉRTTT!!!!! Mint ugye annak idején a Fekete Laci az erőemelő versenyen. :)

Ja a fiam Vilmos lesz. Szerintem tök jó név. Hiszen nem lehet mindenki Laci! :)

Szerda pihi, csütörtökön 2 km laza, 3 km tempó, 2 km laza volt a terv. A 3 km-t elvileg 6:30 körülre terveztem, de hogy őszinte legyek igazából nem hittem, hogy sikerül majd. Az edző azt mondta, hogy próbáljam meg 6:50 körül tartani az időt, ne fussam el az elejét, és ha lehet legyen nagyjából ugyanannyi mindegyik km.

A 2 km laza könnyen ment. Kicsit talán untam is a PK-t, de hát ez van.

Aztán jött a 3 km tempó. Az elején kb. 100-200 méter egészen egyszerűen túl gyors lett. Nem is értem miért nem tudok ilyenkor rögtön lassabban futni. Naszóval az első 100 métert 5:45 körüli tempóban toltam, aztán fokozatosan beálltam utazósebbességre. A pulzussal nem foglalkoztam. Ha úgy érzem nem bírom leállok. Ennyi volt a pulzus stratégiám. Hát, nem túl bonyolult az egyszer biztos.

Az első km 6:24 lett a második 6:23, a harmadik 6:18! Elképesztően jó idő ez magamhoz képest. Ráadásul úgy éreztem, hogy a világból ki tudnék futni. Hogy azt hogy csinálom, hogy 115 kilósan 6:20-as kiliket tolok, mindezt 180 körüli pulzussal? Na azt nem tudom. Mindenesetre borzasztóan jól éreztem magam a futás után. Sétáltam 200 métert az Ákosig, és addigra a pulzusom gyönyörűen le is ment. 2-3 perccel később indultam a levezető 2 kilire, és a pulzusom 130-on volt. Szerintem az nagyon ok. Az már más kérdés, hogy ilyenkor iszonyat hamar felmegy újra magasra, de előbb utóbb ez is rendben lesz.

Péntek pihi, aztán szombaton a fallabda közben ismét meghúztam a bal lábam. Ugyanott, ahol a múltkor. Igazából még nem is hajtottam, tulajdonképpen még a bemelegítés szerű ütögetésnél tartottunk, amikor kicsit elkezdett fájni. Persze a hülyegyerek nem hagyja abba rögtön, hiszen bízik benne, hogy majd jobb lesz. Hát nem lett. Vasárnap masszázs, jégkezelés, illetve hideg-meleg felváltózuhany naponta kétszer. Ezzel a módszerrel elvileg hamar kijövök a sérülésből, és remélem csütörtökön megint mehetek futni. Igazából már most sem fáj, csak bizonyos mozdulatoknál.

És azt is eldöntöttem, hogy a fallabda a versenyig tabu. Továbbmegyek minden, ami nem futás tabu. 

Ha gondja lesz a lábamnak, akkor biztosan nem fogom erőltetni, és inkább kihagyom a versenyt. Abból lesz jövőre is. De hogy nagyon sokat tanultam ebből illetve az előző esetből és ebből az egyszer biztos.