Pörög a felkészülés ezerrel. Csütörtök óta rendben vagyok, úgy érzem teljesen kilábaltam a betegségből. Mondjuk a pénteki futásnál még éreztem, hogy nem vagyok a toppon, de azóta minden ok. Viszont, immáron ezredszer is bebizonyosodott, hogy ha nem a tervezett időpontban megyek edzeni, akkor megette a fene az egészet.

Vasárnap mentem volna futni. A tervek szerint reggel-délelőtt valamikor. Mivel a Csillának délután volt barátnős progija, gondoltam akkor én is behalasztom a futást, és majd délután megyek. Logikus nem? Nyilván arra csinálok programot, amikor amúgy is elfoglalt a feleségem. Na ebből megint az lett, hogy beesett egy telefon, és mehettem be délután dolgozni... Este hét körül értem haza, úgyhogy kimaradt a vasárnapi futás. Hétfőn fél 8-kor értem haza melóból, úgyhogy a hétfői pótlás sem sikerült. Mondanám, hogy kezdem megszokni, de nem igaz. Iszonyú pipa voltam.

Viszont ma már úsztam, holnap reggel fél nyolcra hívtam az ügyfelet, azért, mert így 8-tól kint tudok lenni a futópályán. És ezentúl, amikor csak lehet reggel fogok edzeni. Egyrészt állítólag jobban használ fogyás ügyben, másrészt akkor tutira nem jön közbe semmi.

Két újdonság is bekerült a programba. Egyfelől megkaptam a DK-n /aki nem tudná a DK nem párt, hanem dagadtköcsög elnevezésű életmódváltó közösség elnevezése/ keresztül a Vivicittá edzésprogram első heti feladatait. Egyelőre Ákossal nem döntöttük el, hogy aszerint megyünk e tovább, de mindenesetre szimpatikus mindkettőnknek. Kedd 6 km laza, csütörtök 2 km laza, 3 km tempó 2 km laza, szombat keresztedzés, vasárnap 8 km laza. Kimondottan jónak tűnik. Mondjuk pulzustartomány nincs benne, de hát ez van. Azt már tudom milyen pulzus a laza, és mi a tempó.

A másik újdonság, hogy Ákos ellenőrzi a napi étkezésem, és az esti edzéseket is. Excel táblában vezetem a napi étkezést, italfogyasztást, edzéseket, nasit, smr hengert mindent. Ezt eddig is csináltam, nade mostantól kapok kontrollt is a fejem fölé. Igazából azon is gondolkodom, hogy kiírom ide a blogra is, de félek elveszteném a rengeteg rajongóim nagy részét. :)

Ja és mi ez a kép a bejegyzés elején?

Ma úszás közben kipróbáltam valamit. Leúsztam ezer métert (mellben), és még volt kedvem kicsit maradni. Gondoltam kis tüdőkapacitás növelő edzés nem árthat. Úsztam 50 m-t gyorsban, amibe azért elfáradtam, aztán visszafelé kitaláltam, hogy csak minden második tempónál veszek levegőt. Nagy ötlet volt! Konkrétan majd odavesztem! 

20 méternél megkerestem az úszómestert a szememmel és örömmel nyugtáztam, hogy nem alszik. Gondoltam, akkor olyan nagy baj nem lehet, majd csak kimentenek. 25- és 35 méter közt konkrétan az életemért küzdöttem. 41 körül úgy éreztem, hogy meglesz, már alig van hátra, de végül kb. 5 méterrel a vél előtt nem bírtam. Kénytelen voltam minden tempónál levegőt venni. Utána azzal vigasztaltam magam, hogy nem baj, mert a következő alkalommal, ha végigúszom az már akkor ugye fejlődés. Hát mit mondjak elég szánalmas érvelés...

Lehet, hogy a dohányozva leélt több, mint 15 év negatívan befolyásolta volna a tüdőkapacitásomat? ÁÁÁ biztos nem.