Akkor foglaljuk össze az elmúlt időszakot:

Fogyni, na azt nem fogytam. Tulajdonképpen lehet még híztam is pár dekát, de igazából egyáltalán nem érdekel.

Idén eddig 8-szor futottam mindig 5 km-t, ugye az összesen 40. Majdnem egy maraton! :)

Vannak akik 3 és fél óra alatt futják, nekem meg kicsit több, mint két hét kellett hozzá, de hát ez van.

A rendszeresség tehát nagyjából rendben. Igazából kétnaponta terveztem, tehát 75 km volt a januárra a terv. Na ez szinte biztos nem fog összejönni, de ha valaki akár egy hónapja azt mondja nekem, hogy belesétálás nélkül menni fog az 5 km, azt szó nélkül aláírom. Pláne azt, hogy 8-szor egymás után. Tudom, hogy nem szégyen belesétálni, de azért büszke vagyok rá, hogy mindannyiszor megcsináltam séta nélkül.

Pulzuskontroll: ok! Hála istennek van türelmem. Ez eddig nem volt túlságosan jellemző rám, úgyhogy ennek kifejezetten örülök. Bár azt is tegyük hozzá, hogy az elején /istenem de nagyképű ez két hét után/ szóval az első két három alkalommal alig bírtam lassan futni, hogy ne menjen a pulzusom 150 fölé. Na ez átalakult. Jelenleg alig hiszem, hogy hosszabban 160 fölött tudnám tartani magam, illetve a tempóm. Az első 5 km-m 170-es pulzusát, és 8 perc alatti km-t tutira nem tudnám megcsinálni.

Izmok, ízületek: az elején a hátam fájt kb. 4 km után, na ez hála istennek megszűnt, de helyette a vádlimat érzem, hiába nyújtok minden futás után kb. negyedórát. Bár ahogy most írok, ismét elkezdtem érezni a hátam. Nem fáj, de nem is kellemes. Az izmok jelzik, hogy vannak. Elszoktak a melótól.

Sebesség: Na ez mondjuk vicces. Nem is önmagában az, hogy majdnem 9 perc/km-es "tempóban" csoszogok, hanem olyan kis apróságok, mint hogy a múltkor a 3 km-m környékén egy negyven év körüli hölgy magassarkúban, kistáskával, nagykabátban gyorsabb volt, mint én!!! Sietett a boltba a szentem! Na az szánalmas is lehetett volna, de begyorsítva jól lehagytam!!! Közben persze a Tanú című film ismert narancsos jelenete járt a fejemben: Nem lennék, most a helyében!!! :)

Vagy amikor felmértem, hogy a 2,5 km-es féltávig még hátra van x méter, és ha azt egy perc alatt lefutom, akkor 21 perc alatt van meg a táv fele, tehát ha visszafelé 19 perc alatt megvan akkor összesen 2 percet, azaz 10%-t kell gyorsulnom. Na éppen már írtam gondolatban a köszönőlevelet, azért mert a tudományos akadémia beválasztott a Bólyai Farkas emlékbizottságba, amikor szembesültem azzal, hogy a szerintem egy perces távot 1:43 alatt sikerült letudni. Na azt meg számolja ki a tököm... meg különben is hogy a manóba lehetnék gyorsabb, ha a pulzust is kéne tartani, meg még hátravan a táv fele?!?!     

Szóval azért sokat tud segíteni, hogy mindig tudtam magamon röhögni. Különben szerintem ott rögtön a kukába dobtam volna a futócipőmet... 

Szóval azért vannak problémák, de hát január egy óta kezdtem komolyabban futni, szóval csak türelem. Az biztos, hogy amikor alig érek utol kutyasétáltató nyugdíjasokat, meg arra gondolok, hogy ebben a hidegben mi a tökömért nem maradok inkább otthon - és itt azért sorolhatnék néhány érvet - szóval amikor éppen nagyon szánalmasnak, vagy hülyének érzem magam, akkor azért azt mindig tisztázom magammal, hogy az is elég nagy hülyeség volt, hogy hagytam, hogy 125 kilósra hízzak.

Tehát hülyeségben elég erős vagyok, úgyhogy azt gondolom, csak így tovább...

:)