Na szóval az egész úgy kezdődött, hogy a feleségem nem engedett el futni pénteken. Azt mondta, hogy nem vagyok normális, ha ekkora szélben kimegyek. "Miért nem jó a futógép?"

A futógéphez nem volt kedvem. Megmondom őszintén, hogy azért nem, mert azt nem "látja" az endomondo, és akkor nem is számít bele a dagadtköcsög januári km gyűjtésbe.

/Ahol mellesleg visszaestem a 70 valahányadik helyre, pedig egy hete ilyenkor, még az első 50-be kerülést nézegettem, hogy meglehet. Ja amúgy sem lett volna meg, de ez mindegy./

Aztán amikor a boltól kijövet majdnem kikapta a szél a kezemből a bevásárlókocsit, akkor beláttam, hogy a drágámnak /mint tulajdonképpen szinte mindig/ igaza van. 

Ja: egy fontos megjegyzés: nem olvassa a blogom. Tudjátok: fő az őszinteség! Azt meg hogyan, ha az ember felesége is látja. Ez két egymást szigorúan kizáró felvetés. :)

A szél még vasárnap is komoly volt, viszont mára elmúlt, úgyhogy ma megyek újra. Meg szerdán is, aztán péntektől hétfőig síelés, ennek megfelelően a januárt 55 km feletti eredménnyel tervezem zárni.

Februártól meg jön a fogyókúra, úgyhogy ha ez a blog átalakul anyázós, igazi gyűlöletkeltő, mindenkit kinyírok típusú bloggá, akkor senki ne lepődjön meg. Egészen egyszerűen annyi történt, hogy Ati nem kapott eleget enni.

Azt meg rosszul szokta tűrni... :)