A 2018-as terveimet sikerült már az év első edzésén romba döntenem. A jól eltervezett tavaszi felkészülés és versenyek helyett sikerült 3 hónap kihagyással és rehabilitációval indítanom az évet. Idén tehát az első értéklehető hónapom az április lett, és ennek megfelelően a célokat is teljesen át kell értéklenem. Lássuk tehát mit várok az év hátralévő részében. 

A legfontosabb, hogy nem szeretnék megint lesérülni. Soha! Nagyon oda kell figyelnem, hogy hol, miben és hogyan futok. Az már biztos, hogy az athéni atlétikai pályán többet nem futok hosszabb tempót. Az edző is mondta, hogy rövidebb tempókra jó, de hosszabbakhoz már túl kemény a mi súlyunkhoz. Megfogadom a tanácsát. 

Tavaly még azt is írtam, hogy meg akarom megint próbálni az Adidas Boost vonalát, mert gyorsabb és tartósabb mint a Nike. Azóta visszatértem a Nike-hoz. Mi a bajom az Adidasokkal? Félek tőlük. Eddig kétszer próbáltam átállni és tavaly csak egy versenyt kellett kihagynom, idén viszont a cipőváltásnak komoly köze volt a sérülésemhez. Pedig el kell ismernem, hogy remek cipők. Az UltraBoost és az Adios is kényelmes, tartós és gyors, de sajnos nem nekem. Az én lábam úgy látszik nem viseli jól őket sajnos. A minimalista Adios egyből ment is a levesbe. Futni nem fogok bent többet, de utcai cipőnek viszont továbbra is imádom. Az UltraBoost egyenlőre megmaradt a 70-75 perces laza edzéseimhez,és eddig nincs tőle bajom. Ha megint elkezdene visszajönni a korábbi fájdalmam akkor ez is azonnal kikerül a futócipők köréből. A tempókra és versenyekre ott a Nike Zoom Fly. Hihetetlenül jó, de sajnos nem lesz túl tartós, ezért is használom az UltraBoostot is. A céges stadionos edzéseket továbbra is a Lunar9-ben futom.

A dombos és a túl hosszú edzéseket is hanyagolom egyenlőre. A nyáron próbálok heti ötször-hatszor futni, de átlagban csak 65-70 percet, a végén 10x100 méteres tempókkal. A szombat az marad a tempónap, amikor is a hármas zónám tetején fogok 35-45 percet futni. Ez a mostani állapotomban már csodásan 3:55-4 perc körüli tempót fog jelenteni. A szerdákat pedig gyorsabb tempónak szeretném szentelni, és ha lehet akkot reggel. Itt a savasodási küszöbömön tervezek majd max 30 percet futni. Ez 175-ös pulzus és 3:50 alatti tempó elvileg. Meglátjuk... Természetesen ha fáradt vagyok, vagy nem lesz kedvem akkor simán kihagyom az aznapi edzést. A nyár csak a szintentartásról szól, illetve a rövid tempókról, amiket kimondottan élvezek. 

A tavaszi szezonban még Kyparissiában van egy 10 kilométeres verseny amin indulni fogok május 26-án. Ez az edző szülővárosa, ahol a csapatból mindig sokan részt veszenk. Szerencsére közel van Kalamatához, így most mi is könnyen át tudunk ugrani. Nem ismerem a terepet, de ahogy hallottam elég dombos. A tervem így a jó helytállás lesz, de lehetőleg 39 percen belül. Majd meglátjuk ezt is.

Jó lenne egy ilyen kép:

Az őszi versenytervem még nincs teljesen kész. Eddig a SPAR és az Athén maratonra már beneveztem, de más egyenlőre még nem szerepel a listámon. Mondanám, hogy a SPAR-ra rendesen fel fogok készülni, és mindenképp 3 órán belül akarom majd befejezni, de ez idén esélytelen lesz. Az ok szerencsére nagyon kellemes:Attilával és Duduval szeptemberben egy 10 napos amerikai baseballtúrára megyünk. Azt nem mondom, hogy ott nem akarok futni, de biztosan nem az lesz a prioritás. Ha ehhez hozzáadom a visszatérés utáni jetlag miatt kiesett edzéseket akkor látható, hogy szeptember elején két hét biztosan ki fog maradni. Ez pedig pont az a periódus, ahol bőven a hosszúakat kellene futnom, 100 kilométer feletti hetekkel. Agusztustól elkezdem majd a felkészülést ugyan, de a szeptember sokkal gyengébb lesz mint tavaly, így a SPAR-ra a cél a tisztes helytállás, lehetőleg azért jobb eredménnyel mint tavaly. Athénra dettó, csak hogy egyik se legyen csalódás. Aztán ki tudja... lehet hogy meglepetés lesz mindkettő verseny, mert a tavalyihoz képest sokkal könnyedébben és alacsonyabb pulzuson tudok 4:10-es tempóval futni. Meglátjuk ezt is.

Összességében ez egy hülye év lesz. Illetve már az. Kilométerben ugyan valahol 3000-hez közel fogok végezni, ami nem rossz, de a tavaszi versenyszezont azt nagyon sajnálom. Őszre még ott a két maraton, illetve a kisebb versenyek, remélem azok legalább jól fognak menni. Sajnos a sarkam még mindig nem 100 százalékos, de eddig a futásban nem gátol, és szerencsére sem előtte sem utána nincs fájdalmam. Jó lenne azonban, ha végre teljesen rendben lennék. Ez a legfontosabb!