Tele vagyok jó hírekkel.

Először is sikerült 121,2 kilóval mérlegelnem! Ez azért jó hír, mert innen könnyű lesz majd sokat fogyni! Legyünk pozitívak! :) 

Az az igazság, hogy szanaszét zabáltam magam az elmúlt pár napban, így jött ki ez a remek eredmény. De lementek végre valahára a választások, és a meló is kezd egyenesbe állni. Ráadásul úgy néz ki, hogy megjavult a vállam. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki ok minden.

Elmentem egy csontkovácshoz, aki egészen valószínűtlen dolgokat művelt velem. Volt olyan hogy konkrétan kitörte a nyakamat. Meg az ágyon összevissza forgatott, meg rángatott.

Na de az elejétől, hogy érthető legyen: két problémám volt. Az egyik a derékfájás, ami kisugárzott a lábamba. A másik, hogy nagyon fájt a vállam. A jóember nagyon alaposan kiropogtatott, és szinte könyörgött, hogy engedjem el magam. De nekem egészen egyszerűen nem ment. Próbáltam, de folyamatosan az járt a fejemben, hogy mindjárt csinál valamit, ami fájni fog, vagy esetleg megsérülök. Ennek ellenére elmondása szerint nagyjából összerakta a derekam, amikor is eljött a váll rendbetételének ideje.

Elmagyarázta nekem, hogy azért fáj a vállam, mert az egyik izom, egy icipicit elmozdult, így nem a helyén van, és nyom valami ideget. Ez lehet csak pár milliméter, de attól még nyomja, és a folyamatos nyomástól fáj. Ahhoz, hogy ez helyrejöjjön, ahhoz az kell, hogy teljesen elengedjem a kezem, és akkor egy erőteljese rántással annyira megnyúlnak az izmok, hogy egészen egyszerűen helyesen rendeződnek vissza.

Namost a gond csak ott volt, hogy képtelen voltam ellazítani a karom. Elsőre még rámszólt, a második után azt mondta, hogy akkor nem tud segíteni. Kérésemre megpróbálta harmadszor is, de ugyanúgy nem ment. Egészen egyszerűen befeszítettem a kezem, amint éreztem, hogy megrántja. A feszített izmot meg ugye nem túl jó ötlet rángatni, mert annak könnyen izomszakadás a vége.

Na ilyen előzmények után mentem tegnap kettlebell edzésre. Az edzés elején elmondtam Zolinak, hogy hogy jártam a csontkováccsal. A hátam, derekam teljesen ok, de a vállam sajnos nem, mert nem tudtam ellazítani az izmokat. Erre Zoli megkérdezte, hogy megnézheti e? Természetesen igent mondtam. Erre Zoli elkezdte nyomkodni a vállam, majd a csuklóm. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy szerinte nem a vállammal van a baj, hanem a csuklómmal, és az sugároz ki oda. Teljesen ledöbbentem. Hogy a francba nem vette észre eddig senki, sem az orvos az ultrahangos gépével, sem a tényleg nagyon profi csontkovács, hogy a csuklómmal van a baj? Zoli képzett masszőr is, meg nem szokott hülyeségeket beszélni, úgyhogy hittem neki. Kérte, hogy figyeljek a csuklómra, és lazítsam el a kezem, és Ő majd nyomkodja az idegeket, és ahol fáj szóljak.

Nyomkodta a csuklómat pár másodpercig, majd a legnagyobb meglepetésemre megrántotta a karom. Fel se eszméltem, és esélyem se volt megfeszíteni az izmokat. Abban a pillanatban mintha áram folyt volna át a kezemen, és azonnal tudtam két dolgot. 1, Zoli átbaszott, és semmi baja nem volt a csuklómnak. 2, Rendbejött a vállam. Abban a pillanatban. Még fájt egy kicsit, de teljesen máshogy. Zoli el is mondta, hogy hónapokig volt rossz helyen az izom, kicsit még érezni fogom pár napig. Na ehhez képest ma már semmi bajom. Remélem így is marad.

Szóval végre újra úgy néz ki minden kezd kiegyenesedni! Melóban van segítség, nincs sérülés, és néha még aludni is tudok. Alakul ez, alakul...