2018. jan 08.

Napflio Maraton felkészülés 1. hét - Game over?

írta: Rehlaci
Napflio Maraton felkészülés 1. hét - Game over?

Boldog Új Évet Mindenkinek! 
Remélem ez az év nem olyan lesz, mint hogy kezdődik, mert ez a hét maga volt a katasztrófa. A maratoni felkészülés első hetére 98 kilométer volt a terv, de ebből alig 48-at sikerült teljesítenem, azt is alapjáraton. Nincs mese, úgy néz ki sikerült öszeszednem egy jó kis sérülést így rögtön évkezdésre. No de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a részleteket.

Kedd: Az év első edzése az év második napján. Szerencsére volt annyi eszem, hogy az első napra nem tettem be edzést. Mára így legalább teljesen frissen és kipihenten indultam a stadionba, a céges edzésre. Kellemes 13 fok és szélcsend volt, a pályán pedig alig lézengett valaki. A terv 16+ kilométer volt, így már jóval a hivatalos kezdés előtt lent köröztem. A bemelegítés meglehetősen jól sikerült. 12 kilométer 143-as átlagpulzussal és 4:49-es tempóval. Mivel a csapatból senki más nem jött, sőt még az edző sem jelent meg így magam állítottam össze a mai programot. Rövid futóiskola, majd 10x100 m laza tempó és jöhetett 3x1000m tempó, de szigorúan 170-es pulzus alatt. Ma valami volt a levegőben, mert minden nagyon jól ment. Tartottam a pulzust is, és így is 3:30, 3:33 és 3:34-es ezreket futottam minden különösebb erőlködés nélkül. A 16 kilométer helyett ráadásul 19 jött össze úgy, hogy egyáltalán nem éreztem fáradtnak magam. Rossz hír viszont, hogy a bal lábfejem megfájdult. Ezt még a pénteki körözős tempón erőltethettem meg. Estére maradt a jegelés és a reménykedés, hogy hamar elmúlik.

Nem múlt el. Vagyis el is múlt, meg nem is, mert magában fájni ugyan nem fáj, de érzem, hogyha futmék akkor biztosan megfájdulna, így inkább két nap pihentetés mellett döntöttem. Inkább ússzon el az első hét, minthogy közben esetleg bekapjak valami komomlyabbat. A szerdát és csütörtököt teht passzoltam.

Péntek: a pihentetés használt, úgyhogy közvetlen meló után már vettem is a futócipőt és mentem is futni. Az eredeti terv szerint 30 perc gyors tempót kellett volna futnom, de természetesen nem fogunk ajtóstól a házba rontani, így maradt a lassú egyenletes futás, amennyi jól esik. Ez mára egy komolytalan 55 percet jelentett, és nem a lábam fájdult meg. Hülye voltam, és annyira be voltam zsongva, hogy nem ettem rendesen előtte, így megint sikeresen eléheztem az edzést. Olyan mérges lettem, hogy azt mondtam, hogy a fene ebbe az átkozott hétbe, majd hétfőtől kezdem csak újra a második hét programjával.

Vasárnap: ma csak azért mentem el futni, mert jó idő volt, és szokni akarom a napközbeni futásokat. A lábam is gyógyulgat, legalább is ahogy elkezdtem nem éreztem, hogy bármi baja is lenne. Mára is csak laza volt a program, lehetőleg másfél óra környékéig. Ahogy leértem a stadionhoz, egy ismerősbe botlottam, akivel innentől együtt futotunk, kellemes beszélgetős tempóban. Általában inkább szeretek egyedül futni, de most kimondottan jól esett a társaság, még ha picit lassabban is futottunk az én normál tempómnál. Hasznos volt nagyon együtt futni, mert megtudtam például, hogy az egyik nagy fájdalmam, hogy nincs ivóvíz a stadionban nem igaz. Kiderült, hogy bizony van egy csap ami működik, csak kiesett az én útvonalamból. Ez jó hír, a nyári ivásprobléma legalább megoldva. A másik, jóval komolyabb problémám viszont továbbra is megvan. Másfél órát futottunk együtt, kellemes 5:10-es átlagtempóval. Az utolsó 10 percben viszont megint elkezdett fájni a lábam. 18 kilométert futottunk, és ezek szerint eddig bírta. Ez nagyon nem jó.

Az év tehát a lehető legrosszabbul indult. Le vagyok sérülve és a két nap pihentetés nem volt elég, sajnos többre van szükség, így most addig nem fogok egyáltalán futni, de még nagyon gyalogolni sem, amíg teljesen el nem múlik. Ez a lehető legrosszabb ami történhetett. Ha csak ezt a hetet kell kihagynom akkor még látok esélyt, hogy fel tudok készülni rendesen a Napflio maratonra, de ha többet kell pihennem akkor biztosan nem fogok elindulni. Felkészeletlenül nem akarok nekimenni, inkább jön majd a B terv. Vagy Messini ami két héttel később van, vagy Olympia ami meg 4 héttel van a Napflio után. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya is. Egyenlőre nem gondolkozom, hanem bízom bent, hogy a héten rendbejövök, aztán majd meglátjuk. 

Azt már látom, hogy lesz mozgásigényem rendesen. Normális esetben le tudnám vezetni húzódzkozásokkal, meg fekvőtámaszokkal, de a lábam mellett a kezem is pihentetnem kell. Még három hete hülyéskedtem a cégben az aktalyukasztóval, ami aztán ráesett az alkaromra és megnyomott valami ideget, mert utána napokig zsibbadt a hüvelykujjam. Az orvos azt mondta, hogy elmúlik, de pihentetnem kell és tényleg azóta sokat javult, de még mindig érzem, hogy nem száz százalékos. Most komolyan úgy érzem magam mint valami hadirokkant. Mindegy, legalább ennél rosszabb már nem lehet. Talán....
untitled.jpg

 

Szólj hozzá