A délelőtt napozással és úszkálással telt, majd ebédre tészta. Picit túlettem magam, és be is aludtam tőle ami nem túl jó. Ébredés gyanánt még gyorsan lementem a tengerbe úszni egyet. A hideg víz csodákra képes, fel is ébresztett, és minden izmomat frissnek éreztem. 5 után bementünk a városba átvenni a rajtszámokat, aztán még üldögéltünk egy fél órát mire nekiálltunk melegíteni. Nem vittem túlzásba, rövid gimnasztika, kb 500 méter laza futás, majd 4x100 méter tempót elégnek gondoltam. Inkább arra fókuszáltam, hogy viszonylag előről indulhassak. Kb a 3. sorba álltam be és nem akartam elhinni, de a többszöri kérések ellenére, hogy csak azok induljanak előről akik 42 pecen belül futnak, a tömeg nem mozdult. Körülöttem és előttem is főleg olyanok voltak akiknek ránézésre sem volt közük ilyen sebességhez. Mindegy ez van.

 A start:

Balról előz:

Ageliki startol:

 

A start pontban fél hétkor volt, jó sokan, kb 800-an indultunk neki a távnak. Fél órával előttünk elindultak sétálók is kb 200-an. Ahogy vártam a startnál tumultus volt. Majdnem el is estem, de aztán sikerült a tömeget magam mögött hagyni. Sajnos azonban úgy éreztem, hogy picit elfutottam az elejét. Legalább is az első kilométert picit soknak éreztem. Az óra csippant és látom, hogy 3:45 és a pulzus 175. Lassítottam, mert éreztem, hogy ebből fejreállás lenne. Itt még láttam az élbolyt, akiktől szomorúan el is búcsúztam, mert az én tempóm leesett bőven 4 perc fölé. El is mentek mellettem még jópáran.

A parton még lefelé:

Ahogy kiértünk a tengerparta már tényleg otthon éreztem magam, itt elég sokat szoktam futni. Egy laza egyenes 3 kilométer és ott is vagyunk a fordulónál ami a féltáv. A pulzust 173 körül tartva egyenletesen 4:10-4:15 körüli tempóval hasítottam. Még páran próbáltak elmenni mellettem, de hamar visszaelőztem őket, és innentől nem is ment már el mellettem senki. 4 kilométernél frissítőpont ahol a víz végre kitisztította a teljesen kiszáradt torkomat. A nap bár sütött, de nem volt zavaró, inkább jó hangulatot teremtett a tengerparthoz. Valahol párszáz méterrel a forduló előtt jött szembe velem az élboly, tehát már most rámvertek úgy 5-600 métert. Itt már ráadásul utolértük a sétálókat is úgyhogy hirtelen elég sokan lettünk az úton. A fordulónál szurkolók, Ageliki tesója, a gyerekek, meg apósom. Jót néztek, hogy mennyire az elején voltam.

A visszaút abból a szempontból rosszabb volt, hogy nappal szemben futottunk, így alig láttam valamit. A sétálók közül ráadásul elég sokan nekiálltak kocogni, így azt is elvesztettem, hogy kb hogy állok, mennyire és kik vannak előttem. Figyeltem közben a szembejövőket is, kíváncsi voltam Ageliki hogy áll. Az 55 és a 60 perces iramfutók között jött, tehát eddig tartja a tervet, de szegényem nagyon vörös fejjel jött. Nekem a 6. kilométertől elkezdett zsibbadni a bal lábam, és kikötődött a jobb cipőm a kettős kötésből, de mondom addig meg nem állok amíg teljesen ki nem kötődik. A zsibbadás jobban aggasztott, próbáltam a cipőn belül mozgatni a lábam, toppogatni, de csak nem múlt el. Szégyen szemre csak nem fog begörcsölni? Annak nagyon nem örülnék. Az órát elnézve kimagasló eredményt már nem vártam, de még mindenképp 42 percen belül akartam beérni.

 A visszaúton:

Ageliki a parton:

A 8. kilométer előtt megint frissítőpont, a víz most is jól esett. Ráadásul a zsibbadás is elmúlt, úgyhogy picit megint a lovak közé csaptam. 9 körül még le is hagytam 3 futót és az utolsó kilométert már 180-as pulzussal és 4 percen belüli tempóval futottam. A téren jó nagy tömeg volt, de most nem kaptam névre szóló befutót, mert a rajtszámomat eltakarta a pólóm. Nem baj, majd remélem eljutunk oda egyszer, hogy arcról felismernek. 

A célban óra leállít, az eredmény 41:21. Teljesen jó, bár titkon inkább 40-nel kezdődő időt vártam. Azon viszont röhögtem, hogy mennyire nem fáradtam el. Gyorsabban nem tudtam volna bejönni, de ez a táv és tempó messze a komfortzónámon belül van. A 40-en belüli idei tervhez viszont még sokat kell jóval tempósabban futnom, hogy szokjam. Éremátvétel után beálltam a nézők közé megvárni édes mis feleségemet. Az idő csak telt és telt. 55 perc, 58 perc, 59 perc után bejött az egy órás iramfutó is, majd kicsivel mögötte vörös arccal beért Ageliki is. 1 óra és néhány másodperces idővel. Így bár jót futottunk mindketten, de azért picit gyorsabbra számítottunk. Nekem ez volt az első 10 kilométeres versenyem ahol a saját tempómat futottam, és bár ez a táv nem lesz soha az erősségem, a versenyt nagyon élveztem. A közel 700 indulóból végül is 17. lettem, a kategóriámban pedig 6. Ez korosztályos olimpián még mindig pontszerző hely, tehát büszke vagyok.

A befutó:

Endomondo link: https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/712146138