Az Athén maraton margójára
3:21:24. Ez lett az eredményem Athénban. 7 percet javultam a tavalyihoz képest, mégsem tudtam örülni. Miért is? Mert hülye vagyok és nem igazítom az elvárásaimat a körülményekhez. 3:15-ön belül akartam beérni, de nem sikerült. Akkor meg minek kéne örülnöm nem?
Elsõsorban: 592. lettem a 13775 indulóból. Kategóriára bontva 125. az 1967-bõl. Ez akár hogy is nézem mégiscsak eléggé a mezõny eleje.
Másodsorban: a Világ egyik legnehezebb utcai maratonját szembeszéllel megspékelve futottam le 3 óra 21 perc alatt. Nem csoda, hogy akinek beszámoltam az eredményrõl, mindenki emelte a kalapját.
Harmadsoron: végigcsináltam annak ellenére, hogy rettenetesen fájt. Nem adtam fel, nem szálltam ki a "vesztes" helyzet ellenére sem, hanem becsülettel lefutottam az egészet.
A kezdeti csalódottságom tehát teljesen eltûnt és végre teljes szívembõl tudok örülni a vasárnapi eredményemnek, bár sajnálom hogy annyira elfáradtam, hogy nem maradt erõm, a verseny teljes kiélvezésére. A haragom is elszállt, sôt most egyenesen kihívásnak veszem a jövõ évi teljesítést, ráadásul 3 óra 10 percen
belül*
Fáradtan:
Még nem véglegesítettem a 2017-es versenynaptárt, de már most egyre jobban azt érzem, hogy Athén mégsem fog kikerülni belõle. Lehet hogy megint hülye leszek? Nem hiszem. Inkább csak keményfejû, aki addig küzd, amíg nem nyer. De valahol valójában mindannyian azért futunk, hogy legyôzzünk valamit. Nekem meg most az Athén maraton jutott, úgyhogy reszkess! Kevesebb mint egy év és legyôzlek! De szelet többet nem ér használni!
*szélcsendes idõre tervezett eredmény
Jövőre legyőzlek!!!
