A verseny az egyetlen futóverseny a városban, így aki fut és mozog Szombathelyen az jön. Illetve jönne, ha nem csúszna le a nevezési határidőről, mint Attila tette. Sajnáltam nagyon, mert jó lett volna bíztatni, így viszont csak Bagoly barátunk 10 kilométerének, és az én félmaratonomnak tudtunk szurkolni. A célom egy 165-ös pulzuson futott utolsó maratoni tempóedzés volt, lehetőleg 1:30-on belül. A 12:55-ös start viszonylag jó, nem túl korai és nem is túl késői, ma viszont nagyon megbosszulta magát, mert tűző nap és kb 24 fok fogadott minket. Pont amit nagyon nem szeretek. Nem volt jó előjel az sem, hogy a héten nagyon nem esett jól a futás és mindössze 28 kilométert hoztam össze. Tempót meg 2 hete nem is futottam.

Reggel 8-kor keltem, kipihenten, de az előző napi kajálást még rendesen éreztem. Reggelire vajas-mézes kenyér és banán jutott, és megint vagy fél órát ültem a wc-n, hogy minden kijöjjön belőlem. A gyomrom nem volt az igazi, és kábának is éreztem magam. 11-kor aztán elindultam a rajthoz gyalog, hogy felébredjek. Egy jó 40 perces séta csak segít. Útközben vettem egy bombát is, na az tényleg felébresztett. Aztén beleléptem egy gödörbe, amitől rettenetesen megfájdult a belső combom. Menni alig tudtam. Na ez jó mulatság lesz így. A startnál találkoztam a Bagollyal és a következő fél órában maszíroztam magam és nyújtottam. Valamennyire sikerült helyrerázódnom, bár éreztem a combom, de nem fájt és a futásban sem zavart.

20 perccel a rajt előtt elindultam bemelegíteni amitől meg az állam esett le: 155-ös pulzus 5 percen felüli tempóval. Mi van? Ennyire meleg lenne? Vagy ennyire izgulnék? Vagy a bomba? Fene tudja, mindenesetre az 1:30-on belüli eredménytől elbúcsúztam. A légzőgyakorlatok és a 4 sprint azért valamennyire felfrissítettek, meg ettem közvetlen a start előtt még egy gélt is és beálltam a startzónába.

Pontban 12:55-kor elindultunk. A mezőny elég szellős volt, így rögtön a saját tempómat tudtam futni. Az első kilométer gyorsra sikeredett (4:06), mire elértem a tervezett pulzust. A második és harmadik viszont 165-ön nagyon lassú lett (4:23), itt páran el is mentek mellettem. Ez így nagyon nem lesz jó. Elvileg 175 a savasodási küszöböm, meleg is van, így gyerünk 173 maxpulzusig, lesz ami lesz, ezt még bírnom kell. Innentől már legalább 4:20-on belül jöttek a kilométerek. Ez is rémesen gyenge, de ezt a meleg számlájára írtam. Látszott, hogy az egész mezőnyt megfogta a meleg.  Az út szélén felbukkantak végre a szurkolóim: Duduék és Tomiék is kint voltak, és hangosan bíztattak, hogy mi az hogy nem én vagyok az első. Mivel tudtam, hogy csak egy nő van előttem, így kivágtam magam egy : nem baj, én vagyok a második nő - válasszal. Jót röhögtek körülöttem. Az első fordítónál aztán Fater is feltűnt és le is fényképezett. Itt még teljesen jól voltam, és kezdtem lassan visszaelőzni a népet. Meg is tudtam számolni, hogy a 8. helyen voltam. Az első kettő srác viszont nagyon elhúztak. A visszafordulás után aztán végre láthattam a mezőny mögöttem lévő részét is. Kb 100-an lehettünk, és mindenki eléggé izzadt a napon. Az élboly eléggé széthúzódott már. Mögöttem messze voltak, előttem viszont jópár versenyző volt még "lőtávolban" Szépen tartottam a 4:20 környéki tempót és a 172-körüli pulzust, de a bal lábam megint elkezdett picit zsibbadni, pont mint anno Kalamatában. Picit lassítottam és itt lett egyben a leggyengébb kilométerem is (4:25), de legalább a zsibbadás elmúlt. 

Az első fordító után:

40 percnél jött a gél, és innentől kezdtem igazán élvezni a versenyt. Tudtam hogy nagyon elől vagyok, és az előttem lévők lassultak, én meg gyorsultam valamennyit. A fizikai törvényei szerint tehát a köztünk lévő távolság egyre csökkent. A második kör visszafordítójánál láttam, hogy az első srácra is igen rámászott a második. És gyakorlatilag a többiek sem voltak túl sokkal előttem. Hamarosan beértem egy idősebb párt, akik nagyon jól nyomták. Később kiderült, hogy a hölgy Földingné Nagy Judit, a magyar maraton csúcstartója volt, az úr pedig a régi edzője. Le a kalappal, de nagy nehezen lehagytam őket. Egy darabig még jöttek mögöttem, de a frissítőpontnál elmaradtak. Innentől már kezdtem beérni a mezőny végét, és nem nagyon láttam ki van tényleg előttem és ki a körözött. Továbbra is tartottam teljesen jól a 4:20-on belüli tempót, sőt valamit még gyorsultam is fáradtságérzet nélkül. Az utolsó fordulónál meglepetés. Az előzőleg második srác lehagyta az elsőt, és nagyon elhúzott. A második srác teljesen elkészült, és eléggé a közelemben volt. 

 A második kör:

Innen még 6 kilométer a végéig. Ettem még egy gélt, biztos ami biztos. Az utolsó körforgalomnál a rendező srác nagy bíztatással közli, hogy ő még látja a harmadik helyezettet. És valóban volt előttem látótávolságban 3 srác, akik láthatóan lassultak. Őket még be lehet fogni. 18. kilométertől elengedtem a lovakat és elkezdődött a hajrá. Pulzus 178, tempó 4:15-ön belül. Leelőztem egy srácot, aki nem is tudott nagyon küzdeni, könnyen elengedett. A csónakázó tó sarkánál leelőztem egy másikat is, aki azért nagyon próbált jönni. Szinte éreztem a  nyakamon a csaholását, de ekkor már a következő vadat üldöztem. Az uszoda előtt ő is meglett. Hoppá, hiszen ez az a srác volt aki sokáig vezetett, de most teljesen kikészült és ki is állt inni. A Gagarin útnál Atesz és Attila szurkoltak. Illetve csodálkozva mondták, hogy bakker második vagy, hajrá! Mondtam nekik, hogy biztos ami biztos gáncsolják már el a mögöttem jövőket.

Még másfél kilométer, és éreztem, hogy a mögöttem lévő srác még nem adta fel. Nekem viszont elkezdett rakoncátlankodni a combom, így lassítanom kellett. Vártam a Kálvária utcát, ahol végre már szinte a célra fordulunk. Valamit viszont benéztem, mert a pálya folytatódott egyenesen, és a Nárai úton fordultunk csak. Lehet túl korán kezdtem hajrázni? Hátranézve aztán megnyugodtam. Volt még előnyöm rendesen, így még egy lazított utolsó 500 méter is belefért. 

A célban tömeg és szurkolás, és végre bemondják, hogy a második Horváth László, és az eredmény 1:30. Leállok és nem akarom elhinni. Második lettem. Az időeredmény csalódás volt, de a helyezés mindenért kárpótolt. Hatalmas gratuláció a szurkolóimtól, aztán izgulás a Bagolyért. Jópár perc múlva feltűt a második körénél, de nagyon vörös volt a feje. Dudu közben hozott sört és mi már elkezdtük az üneplést. Bagoly végül is 57 perc alatt futott be, ami ebben a melegben nagyon jó teljesítmény. Gratula neki is.

A jutalomsör Dudtól:

Az eredményhirdetésre még egy jó órát kellett várni, így csak Dudék és Fater maradtak. A ceremónia rettenetes volt, rossz kihangosítás és káosz. Fél óra után végre minket is szólítottak, és életemben először dobogóra állhattam. A második fokra. Jó érzés volt, de  tudom, hogy csak a gyenge mezőny miatt kerültem fel. 1:30-al a tavalyi versenyen kb tízedik lehettem volna, bár akkor sokkal jobb futóidő volt. 

A dobogó második fokán:

Kellemesen elfáradtam, ennél több ma nem volt bennem. Ez azt hiszem egy jó intés a Sparra, a három órát most nem érzem magamban, sőt ezzel a teljesítménnyel még a 3:10 is nehéz lesz. Két hét múlva meglátjuk, addig már csak laza, átmozgató jellegű edzések jönnek. A legjobban az tetszett ma, hogy ez végre egy rendes verseny volt, ahol keményen küzdöttem, hogy megelőzzem az előttem lévőket még a végén is. Ezek szerint ilyent is tudok, és az érzés is jó. Remélem lesz jövőre is verseny és belefér majd a naptáramba. Attilát ígérem benevezem én is, inkább legyen majd két nevezése, mint egy sem.