Lassan indult a hét. Dudék kedden mentek haza, úgyhogy kedden már akartam futni a heti hosszút. Aztán úgy alakult, hogy hétfőn koncerten voltunk és az ott elfogyasztott 5 sör és a késői fekvés az egész keddemet megölte. Hulla fáradtan meg nem indultam neki, tudom hogy semmi értelme. Így egy nap sajna elveszett, és a hét csak szerdán indult. Ráadásul katasztrófálisan. Megmértem magam, és megint 75 kiló vagyok, és a testzsírom is felment. Ez nagyon nem jó, a következő hetekben le kell adnom legalább két kilót az optimális versenysúlyomhoz. Sajnos az utóbbi 2 hétben elég sok esti zabálás volt, ami meg is látszik. Gyerünk edzeni.

Szerda: Úgy voltam vele, ha törik ha szakad, ma megfutom a két órát, mert ez még csak a harmadik "hosszú" a maraton előtt, és legalább ötöt össze kellene hoznom. Három napot pihentem, tehát elvileg simán mennie kell. Még mindig viszonylag melegben, 28 fokban kezdtem, 1 liter Powerade-t vittem magammal. Az első kör nem ment túl könnyen. Még délután ittam egy ébresztő Redbullt és teljesen megőrítette a pulzusom. Valahogy nem találtam és állandóan csipogott az óra. A tempó átlagos, 5:10 körüli volt. A második körben elkezdett szúrni az oldalam. Nem akartam elhinni. Mi a fene van? A kör végén kiálltam pisilni, kinyomtam mindent magamból. Úgy látszik segített, mert innentől viszont szárnyaltam. 5 percen belüli tempóval jöttek a következő kilométerek, és ahogy lehűlt az idő egyre jobban esett. Az egyedüli gyenge pont a derekam volt. A múlt héten elhanyagoltam a törzsgyakorlatokat, és ez most rendesen visszaköszönt. Ezt a következő hetekben kiemelten kell naponta csinálnom. A lábaim szerencsére jobban bírták, és végül 2 óra 5 percet teljesítettem, ami 25 kilométer lett. Eddigi leghosszabb futásom a felkészülési szezonban.

Csütörtök: Remek nap a cégben. Mindig én szívom meg mások baromságát. Nem vagyok egy streszelős típus, de ma felhúztak, így futni, illetve repülni akartam. Ki a világból. Letekertem a céges edzésre, ami szerencsére egész jó tempósra sikeredett. A tempó része 2x300 méter volt először, és mit mondjak, elengedtem a lovakat. Sajna nem indítottam stoppert, de mindkettőt rendesen 3 percen belüli tempóval futottam. A pulzus fel is ment 177-ig, de nagyon jól esett. Az edző azt mondta, ezek gyönyörűek voltak. Aztán jött egy 600 méteres tempó. Picit ott lassítottam, de ezt is 3:00-3:05-ös tempóval hoztam, 180-as pulzussal a végén. A vádlimon az erek nagyon durván kijöttek, rendesen olyan voltam mint egy profi testépítő. A végére még volt egy 300-as amire azt mondta az edző, hogy amit bírok. Nagyjából úgy sikerült, mint az első kettő. Aztán maradtam még egy kis levezetésre, hogy meglegyen a 10 kilométer.

Péntek:Rövid leszek, mint az a rész amit a mai futásból élveztem. 1 óra és 12 kilométer. Ageliki lazacot sütött magának ebédre, én meg a maradékot megettem uzsonnának. Sajna elég nagy volt azonban, így amikor futottam még folyamatosan fel akart jönni. A mai edzést tehát a hal bosszújának neveztem el.

A hétvégére Ageliki meglepetés utat szervezett. Fogalmam nem volt hova megyünk, de nagyon örültem neki. Igaz picit a programomat összezavarta, mert ötletem sincs hol és mennyit tudok futni, pedig a hétvégére legalább 1 órás tempó az kellene. Szombat reggelre aztán kiderült, hogy Spetsere megyünk. Jó kis meglepi. Ez egy kis sziget, hajóval 3 óra. Itt van minden évben Görögország egyik legnagyobb triatlonversenye a Spetsatlon, valamint arról is híres, hogy csak a helyieknek lehet autója. Cserébe a turisták ésöa legtöbb helyi is robogókkal jár, amit én alapból rühellek.Hangosak és mindenhol ott vannak. Szombaton elég sokat gyalogoltunk, és kora délután már rendesen éhes voltam, így maradt a vasárnap reggeli futás. Bónusznak a vízben megcsípett valami, és rendesen csallánkiütéses lett a kezem.

Vasárnap: Megébredtem pont 7 órakor, és indultam is egyből futni. A nap pont jött fel, de még nem volt erős, viszont semmi szél sem fújt, így már most melegnek éreztem az időt. És azt sem tudtam merre induljak el. Volt egy félliteres Poweradem, amit nagyon nem akartam cipelni. Inkább otthagytam a hotel előtt és elindultam a sziget lakatlan része felé. Egy óra tempó volt a terv. Aztán mint minden szigeten eddig, itt is jött a hullámvasút. Kora reggel lévén ráadásul még nem is éreztem túl sok erőt magamban, így a tempóból inkább egy sima nézelődős futás lett. A talaj is eszméletlen kemény volt, pont az a fajta aszfalt, ami után minden csontomat érzem. Elfutottam 4 kilométert, majd visszafordultam, hogy kb 40 percnél tudjak majd inni. Kár hogy nem hoztam magammal folyadékot, mert lett volna még kedvem tovább is futni, de nem kockáztattam. Ahogy visszaértem a hotelhez meg is ittam az egész Poweradet, aztán elindultam a falu felé. Itt legalább árnyék volt, és nem is volt még tömeg. Megelőztem egy másik futót és beértem a kikötőbe. Pont mise volt a templomban, így a környéken sok idős ember volt. Egyik meg is jegyezte, hogy jól csinálom, első vagyok. Kíváncsi vagyok vajon mit mondott a másik futónak. Átfutottam még a falun, és amikor az óra 13 kilométert jelzett visszafordultam. Megint találkoztam a futókollégával, már szinte  barátként köszöntöttük egymást. Valamivelö15 kilométer után, már közel a hotelhoz megálltam és visszasétáltam. 75 perc és 15 kilométer lett, ami végül is vasárnap reggelre pont jó volt. A hotel előtt láttam, hogy a sötétítőnk még be van húzva, így Ageliki még alszik. Bóklászok mondom egyet a környéken, nem akartam felverni. Szerencse azonban, hogy még egyszer odanéztem, mert kiderült, hogy rossz szobát néztem, és angyalom már fent volt.

A héten tehát 62 kilométert futottam, ami nem rossz, de a keddi elmaradt edzésért kár volt. A meglepetés hétvége azonban mindenért kárpótolt, főleg hogy a reggeli után átmentünk a híres Grand Hotelba! De ez már a következő hétre tartozik.