A kalóriaszámlálás úgy tűnik meghozta a várva várt áttörést. A dolog egyelőre tökéletesen működik. Minden nap hihetetlenül élvezem azt, hogy nézem, még mennyit szabad ennem, illetve innom. És azt is imádom, hogy nincs semmi, de tényleg semmi, ami tilos lenne. Szabadon sörözhetek, mindenfajta lelkiismeret furdalás nélkül. Nyilván nem erezd el a hajam szinten, de egy - két sör lazán belefér, csak vagy sporttal, vagy pl. a vacsorával ellensúlyozni kell.

Ráadásul egyszer - ok, tudom, nem számít, mert nem stabil, hanem egyszeri kiugró érték, de akkor is - szóval egyszer beestem 109 kiló alá is. Aztán egymást követő 3 alkalommal 110 alattit mutatott a mérleg. Ilyen még sosem volt.

Elképesztően lelkes vagyok. Visszatért teljesen a motivációm.

Ez meglátszik az edzéseken is. A héten 4 futás, illetve 2 spedfitness. Tökéletes. A futás az előírtak szerint. Kicsit ugyan uncsi, de hát ez van. Egyelőre a futásban fejlődést nem látok, de kitartó vagyok. A mai futáson ráadásul annyit újítottam, hogy nem végig egy irányba futottam, hanem a felénél megfordultam, és az óramutató járásával megegyező irányba "haladtam" tovább. Mivel senki nem futott abba az irányba, így meg se előzött senki. :) Tudok és a leggyorsabb lenni, csak az ellenfelet kell jól megválasztani! :)

Komolyan mondom tök jól esett a lábaimnak, hogy a kanyarban a másik lábra terheltem. El is döntöttem, hogy ezentúl így csinálom minden edzésen.

Kicsit nehéz (na jó ku...ra) összeegyeztetni a gyerek, meló, edzés, barátok dolgot, de egyelőre alakul. Ami igazán megnehezíti az az elképesztő méreteket öltő alváshiány. Mostanában Vilmos nappal alszik, éjjel pörög. Biztos ő így bulizik. Én meg nem nagyon alszom...

De nem is tudom mikor voltam ennyire lelkes. Vasárnap Pápán 7 km-es verseny. Hát nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyit fejődtem.