Megvolt a diagnosztikai vizsgálat.

Eléggé el vagyok keseredve az eredményeken. Igazából nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy jobb lesz, de reménykedtem, hogy legalább az irány megfelelő. Úgy néz ki nem az.

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ezt a posztot szándékosan azelőtt írtam, hogy beszéltem volna Moós Gergellyel. Ő fogja végezni a kiértékelést. Mármint szakszerűen. A DK (Dagadtköcsög) alapítójaként Gergely arra ösztönzi az embereket, hogy lefogyjanak, mozogjanak, éljenek egészségesebb életet. Jó példával jár elő, hiszen 124 kilóról fogyott le 80 körülire, és jelenleg kifejezetten túlsúlyos emberekkel (is) foglalkozik. Én meg ugye tagja vagyok a DK Teamnek, innen a kapcsolat.

A vizsgálat maga nem volt túl bonyolult. Az elején volt egy magasság, súly, illetve különböző helyeken zsírpárna mérés. Aztán 5 perc nyugodt fekvés (majdnem elaludtam), majd tüdőkapacitás mérés. Ez kicsit nehéz volt, mert az orromra egy marha erős csipeszt kellett tenni, és csak szájon át lélegezni, meg izomból fújni stb. Rendesen kiszáradt a szám a végére.

Aztán egy kis tűvel megbökték a fülemet (nem fájt. Tényleg.), és kezdetét vette a futás. Előtte persze megkérdezték, hogy milyen tempóban futottam eddig. Lejjebb is vitték a szokásos mérési szinteket...

5X3 percet kellett végül futnom. A legelső 3 percet 6 km/h, aztán 8,9,11,12 km/h-val. Az utolsónál lihegtem már rendesen, mert iszonyat meleg volt a szobában, de ment simán. A kislány, aki végezte a vizsgálatot közölte, hogy ez volt az utolsó futás, hogy üljek le, mert most jön a pulzus visszaállásának vizsgálata. Utólag derült ki, hogy még futtatott volna velem, ha elárulom, hogy még bírtam volna. De ugye nem kérdezte. Egyszerűen nem nézett ki többet belőlem. Mondjuk abból a szempontból mindegy, hogy úgyis az alja érdekelt a teljesítményemnek (hol kezdődik az aerob, anaerob zónám stb.), mint a teteje.

Az értékelés megvolt mire átöltöztem (azért az elég gáz, hogy se öltöző, se zuhanyzó nincs egy ilyen helyen, de mindegy). Hát most mondjak? Rendesen elkeseredtem. A zsíranyagcserém 120-as pulzusnál átvált szénhidrát alapúra. Az aerob zónám 121-136, az aerob-anaerob átmenet 137-147, az anaerob állóképesség tartománya 148-156-ig tart. 157-től kezdődik a maximális intenzitás tartománya. Namost én meg simán 180 feletti átlagokat futok, ha verseny van. És 140 körül, ha nagyon, nagyon lassan futok.

Ebből számomra az derül ki, hogy 120 alatti tartományban kellene edzenem. Az meg ugye a gyaloglásnál van. Egyszerűen képtelen lennék 120-as pulzus alatt futni. 

Megmondom őszintén, hogy kellett pár nap, amíg rendbe tettem a fejemben az adatokat. Először arra gondoltam, hogy nem foglalkozom a mérés eredményeivel, csinálom ahogy eddig. Aztán rájöttem, hogy ez idiotizmus lenne. Nem fejlődtem megfelelően, azért mentem el vizsgálatra, hogy megtudjam mi a baj, erre kiderült, hogy mi a gond, és akkor - mivel nem tetszik az eredmény - ne vegyem figyelembe??? Na ennél több eszem van.

Szóval valószínűleg - remélem egy kis időre csak - le kell mondjak a futásról, és különböző kardiógépeken fogok sok, sok időt tölteni. A diagnosztikai javaslat szerint tulajdonképpen mindenen fejlesztenem kell, és erre a legjobb módszer a 40 percnél hosszabb 120-as pulzus alatti edzés. Tehát irány a konditerem, és mondjuk az evezőgép. Legalább szép, izmos felsőtestem lesz! :)

Szóval magamtól itt tartok, de ha minden igaz kb. fél óra múlva átbeszélem a dolgot Gergővel, aztán holnap meg megyek a dietetikusomhoz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani. És az jó, hogy már legalább lelkierőt nem kell belém önteniük. Sikerült összekaparnom magamat, és erre rettentő büszke vagyok.