Megvolt eddigi életem legrövidebb versenye!

Az eredetileg 10,5 km-re tervezett futóversenyre nevezett Orsika is. Nyilván Ő nem bír még ennyit, és nem szerettem volna ha egyedül fut, ezért inkább áttettem a nevezésem én is Orsika távjára a 6,5 km-re. A segítők nagyon jó fejek voltak, szó nélkül intéztek mindent úgy, hogy ráadásul a 10,5 km-n indulók ajándékait is megkaptam.

A verseny segítőiről, és szervezőiről csak a legjobbakat tudom elmondani, de ez nem igaz arról, aki a verseny lebonyolítását kitalálta. Én nem tudom hogy honnan jött az ötlet, vagy mi volt az indoka, de ekkora baromságot régen láttam.

Az egyfelől ok, hogy nagyon nagyon szűk volt a pálya. Kell a hely az autóforgalomnak is, meg a folyamatos Balaton körüli biciklizőket sem lehet teljesen bekorlátozni, be kell jutni a szállodákba stb. De az, hogy azt a több ezer embert egy azaz EGY db félsávon akarják futtatni, az azért egészen vicces, vagy idegesítő, ki-ki döntse el vérmérséklete szerint.

Történ ugyanis, hogy a négysávos autóútból egy sávot zártak le a futóverseny miatt, aztán ez később még rosszabb lett, amikor kitalálták, hogy egy másik nem egészen kétsávos /inkább csak másfél széles/ utat csak félig zárnak le, és oda engedik rá a tömeget. Néhány autó is megjelent, akik teljesen szabályosan be akartak menni a szállásukra, csak ugye ott futott kb. 2000 ember... A legszebb pillanat az volt, amikor egyszercsak elkezdett szembe is jönni a tömeg, hiszen a fordítótól kb. ugyanannyi embernek kellett volna elférnie most már csak értelemszerűen fele annyi helyen. 

Én nem tudom ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta. És a leggyönyörűbb az volt, hogy valamiért - szerintem a hogyan csesszünk mindenkivel még jobban jegyében - először a 6,5 km-en, aztán a 10,5 km-en, majd félmaratonon, maratonon rajtolókat indították. Mikor ezt először meghallottam sejtettem, hogy ebből baj lesz. Az én feltételezésem szerint - ami nem találkozott a verseny szervezőinek gondolataival - általában az indul 6,5 km-en, aki még csak ismerkedik a futással, és ennek megfelelően általában lassabb is.

Így is történt.

Hiába indult 3 perces előnnyel /a versenykiírásban 5 perc szerepelt/ a 6,5 km-es mezőny, a 10,5 km-sek 2 km környékén gyönyörűen utolértek minket. Lett is olyan keveredés, néha egymásnak futás, hogy csak na. Hála istennek mindenki nagyon kulturált volt, és sűrű elnézés kérések közt zajlott az egész, de akkor is. Egy csomószor még mi se tudtuk a tempónkat futni, mert egyszerűen nem volt hely. Engem ez különösebben nem zavart, de aki tempót akart futni mondjuk 10,5 km-en vagy félmaratonon, az a tömegen való átjutás után szerintem már csak a Balatonban gyönyörködött, mert az órájával többet nem kellett foglalkoznia.

Nade nézzük a dolog jó oldalát:

Elképesztően élveztem a futást! Kicsit aggódtam Orsika miatt, mert féltem hogy valaki elüti, vagy rálép, vagy mit tudom én, valami baja lesz, de ez az egyet leszámítva egészen egyszerűen hatalmas élmény volt a kiscsajjal rohangálni. :) Annyira de annyira okosan versenyzett! Többször szóltam  neki előtte, hogy ne fussa el az elejét, és ossza be az erejét. Már szerintem unta is. De nagyszerűen betartotta, amit mondtam. Végig egyenletes tempóban, belesétálás nélkül. A végén még arra is maradt ereje, hogy egy hatalmasat sprinteljen!

Az időnk nem lett valami fényes: 7:10-es átlaggal hoztuk a távot, valószínű ment volna gyorsabban is, de ez most egyáltalán nem volt fontos.

És végül de nem utolsó sorban:

Bor Balázs barátom élete első versenyén, mindent kiadva magából 6:39-es átlagtempóval hozta a távot! Itt is gratulálunk kis repülő Baglyunknak!!! :)

Nem fut túl gyakran, de azért szokott edzeni. És rámvert kilinként 20 másodpercet... A dolog magyarázata rendkívül egyszerű: könnyebb nálam alsó hangon 20-30 kilóval. Következtetés: ha lefogyok gyorsabb leszek.

A logika hibátlannak tűnik, már csak le kéne végre fogynom... :)

Amit ezügyben kívánunk tenni az egy következő poszt története lesz...