Eljött a célegyenes. Vasárnap verseny.

Súly: ma reggel 110,7 kiló. Ez ok, talán vasárnapra beesek 110 alá is.

Erőnlét, tempó stb: Hát ezt tudja a fene. Csütörtökön elmentem egy aszfaltos körre. 8 km lett, a végére 7:40-es tempóban. Igazából ki sem fáradtam. Odafelé kifejezetten pulzusra figyelve, visszafelé az utolsó 3 km-t elengedve. Az meg ugye azt jelenti, hogy ha végig tempózom, akkor sokkal gyorsabb is lehetek. Vagy belehalok féltávnál. De ez majd vasárnap kiderül.

Tegnap és ma reggel gyomorproblémák miatt nem sikerült futni. Ma estére tenisz van tervezve, holnap még egy futás, aztán pihi vasárnapig.

Megnéztem a verseny útvonalát. Hát rendesen dombok vannak benne!!! Na jó ez nyilván iszonyatos túlzás, de amikor láttam, hogy az elején milyen emelkedő van a pályában, na meg hogy kb. 8 km-nél a Duna vonalától fel kell futni a Margit-hídhoz, hát az rendesen meredek.

De szerintem addig vagy nem jutok el, vagy - és ez a valószínűbb - extázisban simán felrohanok. Valószínűleg egymillió körüli pulzussal. :)

Amúgy teljesen bizakodó vagyok, ha nem jön közbe valami rendkívüli dolog akkor sikerülnie kell a 10 km-nek szintidőn belül. Ha meg ne adj isten PB-t futok már nagyon, nagyon elégedett leszek. Egy esetleges 70 perc alatti eredménybe bele se merek gondolni. Mondjuk ahhoz képest, hogy honnan indítottam a felkészülést, ez ne túl jó hír, de hát ezt dobta a gép. Meg kell tanulnom, hogy nem szabad azt hinni, hogy könnyen adják a kilókat, illetve a másodperceket. Mindenért iszonyatosan meg kell dolgozni, és érdemes reálisabban célokat kitűzni. Most május 1-ig semmit nem írok a tervekről, illetve a tervezett edzésekről. Összegyűjtöm a Vivicitta, illetve a füredi verseny tapasztalatait, aztán jöhet a következő cél.

Addig is REH mindenkinek!