Régen jelentkeztem, így most rögtön 2 hét összefoglalója következik, bár túl sok örömöm nem volt a futásban. Lássuk miért:

Kedd: céges edzés aminek rögtön az elején megkaptam az edzőtől a lecseszést, hogy minek futottam vasárnap azon a szar betonos dimbes-dombos pályán. Nem csoda hogy nem jó a térdem. Hiába mondtam, hogy pont a rohadt füvön húztam meg, nem az aszfalton trappoltam szét. Bemelegítésnek egy laza 3 kilométert hoztam össze, térdfájás nélkül, bár már kezdtem érezni, hogy előbb utóbb fájni fog. Aztán futóiskola és gimnasztika, majd levezetésnek 12x100m laza megint a fűben. Itt már kezdtem rendesen érezni a térdem, de még nem fájt. A 700 méter tempó is teljesen jól esett, aztán a következő feladat 5x300 méter tempó, 4x200 méter laza, aztán megint 5x300 méter tempó volt. A negyedik tempónál abbahagytam. A térdem eddig bírta, szenvedni meg nem akartam vele. 7 és fél kilométer és marad az egy hét pihenő.

Csütörtöktől egészen hétfőig Lengyelországban voltunk. Krakkó és Wroclaw gyönyörű helyek, és jó volt látni Nórit és Misit is. 4 szuper napot töltöttünk náluk. Eredetileg akartam majd minden nap futni, de a térdem miatt végül is inkább maradt a pihenés, bár elég sokat gyalogoltunk. Azért az egy hét futás nélküli térdpihentetés megvolt. Állatkerti látogatásunk alatt az a szerencse ért, hogy a majomházban bolyongva lepisilta a fejemet a lajhár. Picit sem röhögtem ki magam :)

Szerda: Az óraátállítás után végre világosban tudtam futni. Legalább is azt hittem ez jó lesz. De meleg volt nagyon, legalább is este már rég futottam napsütésben :) Kolbászt sem volt túl jó ötlet enni előtte, mert rendesen nehézzé tett. A terv 75 perc laza volt, főleg a térdemre voltam kíváncsi. Megmondom őszintén félve indultam neki. A stressz, a meleg, a nehéz gyomor, az alváshiány meg is tette a hatását, a pulzusom az egekben volt. 5:15-ös tempó 155 fölötti pulzussal. Ez nem én vagyok! Valami megszállta a testemet! Próbáltam a 143-as pulzust is, 5:45? Mi van? Ilyen tényleg nincs. A tempót kivéve viszont minden más jól esett és a térdem sem fájt. Olyan 12 kilométernél jött egy gyenge valami, de pár térdemeléssel el is ment. Bár nem 100 százalékos, de javult. Legalább is remélem. A többi futáson majd kiderül. A 75 perc helyett végül is 80 percet futottam, pont 15 kilométer lett. 

Csütörtök: Elindult a nyári időszámítás. 25 fok napsütés az este hatkor kezdődő edzésen. Elég erőtlennek éreztem magam, valószínűleg a meleget még szoknom kell. Megint sokkal magasabb volt a pulzusom, mint szokott. Már bemelegítéskor is elérte a 150-et, ráadásul a lábaim is be voltak állva rendesen. Ennek annyira nem örültem. Futósuli után gimnasztika, eléggé a hasra koncentrálva. Mivel már 10 napja nem csináltam semmit hasra, eléggé megviseltek a gyakorlatok. Legalább is a következő 10x100 méter lazának úgy indultam neki, hogy mozogni alig bírtam. Utána elég laza programunk volt. 2x200 méter tempó, 4x100 méter laza, 400 méter tempó, 4x100 méter laza, aztán 2x200 méter tempó. A tempókat annyira most nem nyomtam meg, olyan 3:40 körül maradtam, a pulzusom sem ment 170 fölé. Így esett jól. Összesen mára 9 kilométer jött össze, de a végére a vártnál jobban elfáradtam. A térdem bár nem fájt, de érzem, hogy még nincs rendben. 

Péntek: Ma végre nem egyedül futottam. Itt van a tesóm és rábeszéltem egy közös körre. Szerencse, hogy elég egyformák vagyunk és minden cuccom jó volt rá. Sajnos azonban ma sem voltam a topon. Az izmaim teljesen jók, a lábaim lazák, de a gyomrom és a közérzetem szar volt. A meleg most nem zavart, mert este 7 után indultunk neki, de végig gyengének éreztem magam, ezért a tervezett 75 percből 45 perc lett. Legalább picit pihen a térdem is, amit ma is éreztem, de a futásban nem zavart. Komolytalan 8 kilométert futottunk ma, de legalább a társaság jó volt.

Vasárnap: A szombati futás kimaradt. Lebetegedtem. Egész nap szarul voltam és szinte ki sem keltem az ágyból. Picit örültem neki, mert ez legalább megmagyarázta a gyatra teljesítményt a héten. Vasárnap végre jobban voltam, tesómékkal egész nap kirándultunk és este én még elmentem egy hétzáró futásra sajna egyedül. 75 percet terveztem 30 perc tempóval. A késői ebéd még éreztette a hatását, mert picit nehéznek éreztem magam, és a bemelegítés része a futásnak megint rosszabb volt a szokottnál, de jobb a heti átlagnál. Most 143-as pulzuson 5:30 volt a tempóm. Ez még mindig jó 15-20 másodperccel gyengébb a szokásosnál. 45 perc után váltottam tempóra. Biztos am biztos azért előtte gyorsan benyomtam egy gélt, hogy ne legyen energiahiány. Szerencse a tempó része a futásnak teljesen jól ment. 4:28 lett a fél óra átlaga, és végre nem volt semmi bajom. Nem akartam elhinni. Sem a térdem, sem a hasam, sem a fejem nem fájt, és el sem fáradtam. Ez nagyon kellett, mert már komolyan gondolkodtam, hogy kihagyom a jövő heti maratont, de úgy néz ki a hétvégi maratoni alvás helyretett. Gondolom ez lehetett a baj. Mára 15 kilométer lett, a hétre összesen 47 kilométer.

Az elmúlt két hét nem alakult a legjobban. Lengyelország nagyon jó volt, de az alváshiány sajna még a következő hetet is rendesen taccsra tette, ráadásul a térdem sem jött teljesen rendbe, kivétel a vasárnapi futás ami szerencsére megint helyrerakta a már veszni látszó önbizalmamat. A fene sem érti...

6 nap van még a maratonig, és az előjelek nem túl bíztatóak. Hosszút szinte egyáltalán nem futottam. A tempók jól mentek, de a március betegség miatt messze az elvárt alatt volt, ráadásul majd 2 hetet teljesen kihagytam. Az athéni félmaraton két hete nem ment rosszul, de sajnos a hosszúk elmaradása miatt nem tudom meddig tudom tartani az ott futott tempót. A stratégia marad a szokásos, kezdetnek elindulok 165-ös pulzuson, aztán meglátjuk épp milyen tempó jön aznap. 30 után fogom magam jobban elengedni, ahol már akár 170 fölé is mehet majd a pulzus. Meglátjuk hogy megy, remélem egy hét múlva ünnepelhetek.Addig is még hétfőn fogok futni egy laza 75 percet, aztán már csak a keddi és a csütörtöki céges edzésre megyek, a többi napon szigorú pihenés és szénhidráttöltés, valamint rengeteg alvás....