Muszáj kiírnom magamból a mai napot!

Tegnap este a DK csoportban egy lány arról panaszkodott, hogy 50 perc alatt tudta futópadon lefutni a 6 km-t, és hogy mennyire kétségbe van esve, és hogy nem fog menni a Vivicitta, és hogy jönni fog a záróbusz, és nem érti miért megy ilyen rosszul, amikor ennél sokkal jobb eredményei vannak szabadban.

Még én is írtam neki, pedig nem vagyok egy nagy face lakó. Írtam, hogy nyugi van olyan, hogy nem megy, más a futópad, mint a "rendes" futás, messze még a verseny stb.

Komolyan is gondoltam.

Na de az, hogy ma 7:30-as tempóval 4 km után 180 fölötti pulzust produkálok, azért azt nem gondoltam volna! Meg is álltam mielőtt gond lett volna. A legdurvább az, hogy éreztem hogy keményem kihajtom magam, de ha nincs rajtam pulzusmérő szerintem megcsinálom a tervezett 6 km-t 45 perc alatt. Valószínű 190 feletti pulzussal. Nem volt baja a lábamnak, rendesen vettem a levegőt, na de a szívem az elszállt.

Eredetileg az volt a terv, hogy 2 km laza után 3 tempó, 2 laza. A zuhogó esőre tekintettel irány a futópad. Megbeszéltük Ákos bával, hogy a laza az 7:30, a tempó az versenytempó, tehát 6:30 lesz. 

Na ehhez képest éreztem már 2 km-nél hogy nem fog menni a gyorsabb futás. Át is írtam magamban 6 km lazára az edzést. Gondoltam, hogy úgyis ezt hagytam ki hétfőn. Na ehhez képest jött a teljes kudarc. Fél óra után 7:30-as tempóval 180 fölötti pulzus?!?!?! Meg is álltam nehogy baj legyen.

Ok, hogy kicsit meleg volt a teremben, meg kicsit még meg is vagyok fázva, na de akkor is! Azért ennél többet vár a szakvezetés. Most akkor én is álljak neki aggódni a záróbusz miatt? Vagy azért, hogy egyáltalán le tudom e futni a 10 km-t?

HÁT AZÉRT SE!!!

Szépen végiggondoltam, amit tegnap este én, illetve a többi DK-s írt a lánynak, és ebből erőt merítve csinálom tovább. Arra mindenképpen jó volt a mai edzés, hogy figyelmeztessen: komolyan kell venni a felkészülést, mert korántsem biztos, hogy ugyanúgy sikerül a verseny, mint szeptember végén. Ha nem teszem oda magam, könnyen beéghetek. Azt meg ugye nem akarom.

Tanulság: néha nagyon jó dolog ismeretlennek segíteni azzal, hogy biztatod és összeszeded az összes pozitív gondolatot, amivel próbálod átlendíteni a kishitűségén. Ki tudja mikor lesz rá neked is szükséged...