2015. nov 17.

Maratoni történetek – Az első - Athén maraton 2013

írta: Rehlaci
Maratoni történetek – Az első - Athén maraton 2013

2013 november 8. Micsoda dátum! A nagy októberi szocialista forradalom évfordulója után egy nappal az első maratonomra készültem Athénban. Agusztus elejétől készültem tudatosan a 42 kilométerre. A verseny előttig becsülettel futottam a hosszúakat, októberre már 5-ször  teljesítettem 30 kilométert is. Teljesen felkészültnek éreztem magam, egészen az október 13-ai hétvégéig. Ekkor még elég aktívan baseballoztam, és pont egy duplameccses hétvégénk volt. A szombati napon egy labda eltalálta a kezem és a mutatóujjam elég rendesen bedagadt. Este lejegeltem, másnapra megjavult. A vasárnapi meccs előtt még elmentem egy laza hegyi futásra, ahol sikeresen megrántottam a térdemet. Örültem nagyon. Aztán a meccsen beütött az igazi rémálom. Egy hirtelen hajolás és úgy maradtam. Lumbágó. 1 hét otthon fekvés, gyakorlatilag menni alig tudtam, nem hogy futni. Ez a szuper lumbágó 3 hét kiesést jelentett, és pont a legrosszabbkor jött. Vaciláltam, hogy elinduljak-e vagy ne, végül úgy döntöttem, hogy nekimegyek ha már befizettem. Tapasztalatszerzésnek mindenképp jó lesz, ha nem is sikerül nem leszek csalódott.

Remegő térdekkel, de annál nagyobb lelkesedéssel indultam el reggel 5-kor a buszra ami kivisz minket Maratonig.Ahogy vitt minket a busz a startig, a torkomban a gombóc egyre nőtt, mert bizony a táv még busszal is soknak tűnik. Reggel még elég hideg volt, de amint feljött a nap és nem volt egy felhő sem az égen tudtam, hogy meleg lesz. Le is adtam minden pulóvert és hosszúnadrágot a csomagommal. Nem tudom honnan jött az az eszeveszett barom ötletem, hogy a pulzusmérő sem kell, majd megyek a tömeggel, meg nézem az időt. Aha ahogy azt elképzeltem. Amit el lehet rontani egy versenyen azt én megint csak tökéletesen telibe trafáltam.

Korán beálltam a starthoz,és majd bepisiltem a várakozáskor. Start után nekem egy gyors sprint vezetett az első bokorhoz, szerencsére többedmagammal. Aztán elkezdtem futni. Mit futni, rohanni! Nem tudom miért gondoltam hogy itt kell minden rekordomat megdöntenem, de nekiindultam, mint a Titanic a jéghegynek. Az athéni maraton az azért nehéz, mert 10.-től kb a 33. kilométerig elég erősen emelkedik, szépen megemelve a pulzust. Engem ez nem érdekelt. 22 kilométerig még egészen jól bírtam, de 25-nél meg kellett állnom picit, mert beálltak a lábaim. Az történhetett, hogy a szokásos 150-155-ös pulzus helyett, valahol 170 fölötti pulzussal futhattam és teljesen elsavasodtam. 30-ig még valahogy tudtam lassan kocogni, de utána teljesen feladtam. Csak sétálni tudtam, és úgy voltam vele, hogy nem akarok még 12 kilométert sétálni, csak hogy beérjek, úgyhogy elbattyogtam az első metróig, és bemetróztam a célhoz, csak hogy a leadott csomagomat átvegyem, illetve a feleségemmel együtt röhögjünk a hülyeségemen. 

A fejreállás nem vette el a kedvemet, de dühített, hogy elkerülhető hülyeség miatt buktam el az első maratonomat, mert mindenképp 4 órán belül akartam futni, és ezt úgy akartam elérni, hogy bután az elejét nyomtam meg. Nem baj, megint csak okos ember más kárából tanul, én a magaméból. A következő napokban már kerestem is a következő maratont, amin részt tudok venni, és legnagyobb örömömre március végére találtam a Messini maratont, ami egy kisvárosi maraton a Peloponészi félszigeten. Be is neveztem és rövid pihenő után kezdtem újra a felkészülést...  

Endomondo link:

https://www.endomondo.com/users/2936869/workouts/267472539

A célfoto elmaradt, de az elején ott voltam:

dsc_0055.jpg

dsc_0052-pano.jpg

Szólj hozzá

Görögország Athén Maraton Futás Futóverseny Athén maraton Rehlaci