Most kellene következnie egy büszke beszámolónak, egy dicső írásnak. 

Hát ez nem az lesz. Ez őszinte lesz.

Az első 10 km-rel kapcsolatban azt le kell szögezzük, hogy nagyon, de nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült. De tulajdonképpen itt véget is ér a büszkeség kategória. Tulajdonképpen mindent elrontottam, amit csak lehet.

Az egész úgy kezdődött, hogy megkérdeztem training Lacit, hogy emelhetem- e az eddigi 8 km-t, 9-re. Legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy egyelőre nem kéne, de ha van kedvem, akkor próbáljak meg futni egy tízest. Tehát nem tervezett dologról volt szó, csak úgy jött.

Hibák:

1, Aznap reggel új cipőben mentem dolgozni. Az új cipő természetesen feltörte egy picit a lábam. Ezt akkor még nem éreztem, de kb. 3 - 3,5 km körül úgy elkezdett fájni a lábam, hogy majd beszartam. Azt hittem egy kavics, ezért randomszerűen ilyen tánclépés szerű lábrázásokkal próbálkoztam. Valószínű nem néztem ki hülyén... A végére a lábam már nem fájt, de szép kis véres izé lett a nagylábujjamon.

2, Ne változtass verseny előtt szabályt természetesen figyelmem kívül hagyva, ittam futás előtt L-Carnitint. Namost az szerintem jó cucc. Meg segít a jobb eredmény elérésében, meg megpörgeti a szervezetet. De felemeli a pulzust! És az ugye pulzuskontrollos futás esetében nem jó. Nagyon nem jó.

3, Helyszín. Az addig ok, hogy rekortán pályán futok, mert ugye ekkora súllyal az kell a térdnek stb, de az azért egy kicsit unalmas, amikor az ember 25 kört fut, tökegyedül, zene nélkül másfél órán keresztül. Helyesbítek: nagyon unalmas.

4, Időpont. Persze, hogy délidőben mentem. Olyan egy körül. Amikor kimentem nem volt még gond. Borús idő volt, de ahogy elkezdtem futni /kb. 500 méternél/ jött egy kis szél és teljesen elfújta a felhőket. Én meg ott maradtam a tűző napon. A végén a kocsi hőmérője szerint ÁRNYÉKBAN 26,5 fok volt. Árnyékban. Na az futás közben nem volt. A pulzusom kb. 5 km-től elszállt, és 10 perces km mellett is 160 alá nem bírt jönni. Mire nem  jó a dögmeleg, és az L-Carnitin!!! Egyszer még a 170-t is elérte a pulzusom. Szóval egy idő után csak futottam és nem törődtem tulajdonképpen semmivel. 

5, Frissítés. Vittem magammal vizet, pedig nem szoktam. Gondoltam ide azért kell majd. Ki is tettem nagyon okosan a  pálya mellé, hogy ha kell csak lehajolok és ott is van. Szerintetek egy óra múlva a tűző napon milyen lett a víz?!?! Nagy lendülettel belekortyoltam, és majdnem elhánytam magam olyan meleg volt.

Tehát minden el lett rontva.

Igazából fel is adtam már az egészet. Úgy döntöttem lefutom a szokásos 8 kilométerem, aztán ennyi. Majd máskor megyünk rá a 10-re.

Mielőtt elindultam felhívtam a feleségem és elmeséltem mit tervezek. 7,5 km-nél jártam, amikor megjelent a pályán. Ott akart lenni, amikor megcsinálom. Megkérdezte, hogy mennyinél vagy? 7,5. Jaj de jó, akkor biztos megcsinálod!!!

Nem volt szívem/pofám bejelenteni, hogy éppen most döntöttem el, hogy ez lesz az utolsó kör. Szóval megcsináltam, de ha nincs ott a Csilla, akkor tutira feladom. Hihetetlen, hogy mennyit tud számítani ha biztatják az embert. Márpedig a Csilla minden körben ott állt, és adta a kulacsot, hogy nyakonöntsem magam, és szurkolt. Szóval igazából neki köszönhetem, hogy sikerült.

Dehát azért mehetett volna jobban is. Ami viszont fontos, hogy sikerült. Júniusra meglett a 10 km. Az meg már csak hab a tortán, hogy a súlyom is becsúszott 115 alá. Egészen pontosan 114,7 kg voltam vasárnap. 

Szóval azt hiszem csak így tovább!