A rebuilding szót a baseballból ismerem. Arra használjuk, hogy ha egy csapat úgy dönt, hogy a következő pár évben egyáltalán nem foglalkozik a teljesítményével, nem nézi, hogy hány meccset nyer, hanem kizárólag arra törekszik, hogy a meglévő jó játékosait (és nyilván a rosszakat is) elpasszolja, és helyettük olcsó tehetséges, fiatalokkal töltse fel a keretét, akikkel (esetleg kiegészülve pár nagy sztárral) 3-4-5 év múlva bajnokesélyes lehet. (A dolog ennél nyilván nemkicsit bonyolultabb, de itt legyen ennyi elég.)

És hogy ennek mi köze a futásomhoz/fogyásomhoz?

Az, hogy hasonlóra készülök.

Újra össze kell raknom magam. Elengedek mindent, ami tempóról, eredményről, sebességről szól. Szép lassan teljesen az alapoktól újrakezdek mindent. Visszanéztem az elmúlt éveket és arra jöttem rá, hogy a legjobban akkor ment az edzés/fogyás, amikor nagyon rendszeresen edzettem, és nagyon odafigyeltem a kajára. Mondjuk ebben olyan óriási meglepetés nem volt. Na jó ebben semmi meglepetés nem volt. De abban igen, hogy mennyire sokat jelentettek a komoly pulzuskontrollal végzett edzések. A legjobb eredményeim versenyen akkor voltak, amikor 130-135 alatti pulzussal edzettem. Nyilván ekkor voltam a legvékonyabb (már amennyiben a vékony esetemben értelmezhető) is.

Tehát sokat kell futni nagyon lassan. Max 135-ös pulzussal. Ebből kell majd minél hosszabb távokat összerakni. Kezdetnek csak 30 percet fogok futni. Lehet menne több is, de nem akarom túlterhelni a lábam. Elég lesz az. Legalábbis az első héten. Sokat olvasgattam - ismét - a pulzuskontrollról és meggyőződésem, hogy a sok lassú futás végül is azt fogja eredményezni, hogy felgyorsulok. (Nyilván ehhez fogyni is kell. Sokat.) Majd meglátjuk, mennyire leszek türelmes, de most nagyon buzog bennem az akarat.

A futás mellett az új szerelmet a kettlebellt sem akarom elhagyni, úgyhogy megpróbáljuk a kettőt vegyíteni. A tökéletes hét úgy nézne ki, hogy hétfő - szerda - szombat kettlebell, kedd - csütörtök-péntek-vasárnap futás.

Nyilván ezt tulajdonképpen lehetetlen megcsinálni a család - munka stb. elfoglaltságok közt, de megpróbálni megpróbálhatom. Ráadásul úgy döntöttem, hogy egyetlen percet sem akarok elvenni a családomtól az edzés miatt. A megfejtés egyszerű: reggeli edzések. Utálok reggel futni, vagy bármit is csinálni, de csak így jön ki. Annyi segítsége van a dolognak, hogy egyfelől Vilmos tutira felkelt minden hajnalban, másfelől nekem kell vinnem Orsikát iskolába reggelente. Szóval nem teljesen reménytelen.

Egy futáson már túl is vagyok. Rendkívül kényelmes 128-as átlaggal "futottam" 30 percet. Aztán még gyalogoltam egy kicsit, hogy meglegyen a 4 km. Meg se izzadtam, de kifejezetten jólesett a mozgás. Komoly 9:11-es átlagtempót toltam. Asszem ezt nem lesz nehéz javítani...