Edzésnapló 2017 6. hét - Good food good run
A héten valami elkapott. Nem voltam beteg, de valahogy nem volt túl jó közérzetem, és futni sem volt sok kedvem. Amikor meg futottam, akkor sem úgy szuperáltam ahogy kellett volna. Legalább is a hét elején.
A vasárnapi tempó miatt a hétfőt nemes egyszerűséggel passzoltam. Futás helyett jobban esett inkább otthon dögleni egyet, főleg hogy megint hidegre fordult az idő. Pedig én már titokban elbúcsúztam a téltől, de visszaette a fene.
Kedden egész nap esett, de délutánra abbahagyta, így lefutottam a céges edzésre. Hideg volt és minden csupa víz. A füvön komolyan szinte bokáig lehetett süllyedni néhány helyen, így én inkább a 400 méteren körözgettem. A hideg miatt a bemelegítás is hosszú lett, és 9 kilométerrel fejeztem be. Aztán rövid gimnasztika, majd 12x100 méter a mocsárban. Utána 4x400 méter közepes tempó. A 400 métereseket azért nem szeretem, mert mindig elfutom őket, és utána beállnak a lábaim. Természetesen most is pont így sikerült, hihetetlen, hogy nem bírok parancsolni a lovaknak. Kést rémálom volt utána még hazafutni, de legalább 16 km összejött.
Szerdán is elindultam egy 75 perces alapozóra. Az első kilométer még jól esett, de aztán egyre nehezebben mozogtam. Igen az előző napi 400-asok teljesen kinyírtak. 3 kilométernél meg is kellett állnom pihenni, meg nyújtani, így nem is erőltettem tovább, inkább hazafutottam kemény 5 kilométer után.
Csütörtökön még hidegebb volt mint a hét elején. Rendesen két rétegben mentem edzeni, de fáztam a szél miatt. Ma megint sokat ugrabugráltunk, de szerencsére elég jól bírtam. Aztán 10x100 méter és jöhetett a keményebb rész. 4x300 méter tempó, majd 5 fűkör. 1 fűkör úgy néz ki, hogy először hosszában átfutjuk, majd átlóban, utna megint hosszában, és a végén megint átlóban. Ezeket tempósan, közte kis gyaloglás. Eléggé gyilkos tud lenni. Ma szerecsére minden jól ment. A tempókat is is megynyomtam, de nem haltam bele. Hazafutással együtt több mint 17 kilométer lett és teljesen jól esett. Végre!
Pénteken végre a hideghez megjött a viharos szél is. Ez hiányzott a legjobban. Szélben a legjobb edzeni. A szombati tempó előkészületeként 50 percet futottam alapozón, majd 10x100 méter közepes tempóval zártam. A végére picit éreztem a lábaimat, meg röhögtem mennyire megszenvedtem a szembeszelet, és mennyire könnyű volt a hátszeles rész. Az aznpi 12 kilométer pont elég volt.
Szombat: Cégünk egyik alapmondata: Good food good life! Ma próbáltam okosan enni, hogy meglegyen a good food good run. Már péntek este megkezdődött a felkészülés, egy jó pizzával. Energiát ad és nem nehéz. A legjobb futókaja. Reggel tehát jól ébredtem és megsütöttem életem első kovászos kenyerét. Annyira fiom lett, hogy egész nap szinte csak kenyeret ettem. Még futás előtt viszont ettem valamenyi gabonapelyhet, meg megittam egy Monstert. Na ez hiba volt, mert rettenetesen felfújt. Ennél már csak a szél fújt jobban. Nem baj, elindultam és nem is nagyon öltöztem be, mert tudtam, hogy remélhetőleg melegem lesz. A stadion szerencsére elég szélvédett volt. Csak a két fordulónál kapott telibe, a többi részen oldalszél volt. Az idő tehát nem volt rossz. A bemelegítésnél viszont a gyomrom még mindig a torkomban volt, de ennek ellenére természetesen elindultam. A terv 90 perc tempó max 165-ös pulzuson. Ez annyival más mint ahogy eddig futottam, hogy azt nem néztem mennyivel vagyok alatta, csak futottam a kényelmes tempómat. Ha netán becsipogott az óra akkor lassítottam. Az első kilométerek 4:12 körüliek lettek, ez pont a maratoni tempóm, tehát eddig minden jól ment. Az első kör végére a gyomrom is helyrerzódott, és éreztem, hogy egy nagyon jó tempóedzés lesz a mai. Az egyedüli probléma a pisilés volt, minden körben ki kellett állnom sajnos üríteni. A harmadik körtől a tempó már 4:05-ön belül, de a pulzus bőven 165 alatt. Remek! Bár nem éreztem fáradtan magam, de egy óra után ettem egy gélt, biztos ami biztos. A maradék fél óra még jobbra sikeredett, rendesen újra karcoltam a 4 perc körüli kilométereket, de most nem éreztem egyáltalán fáradtnak magam. A félmaratont 1 óra 26 perccel zártam, és röviddel utána le is álltam, mert pont így jött ki a kör, és nem volt kedvem még egy fél kört galoppolni. A mai 24 kilométer bőven elég volt, és hosszú idő óta először végre nagyon jól esett a tempó, és nem meghaltam a végére, hanem kellemesen elfáradtam.
A héten "csak" 75 kilomtert futottam, de a szombati tempó mindenképp figyelemre méltó volt. Az 1:26 új rekord, és két dologra is rájöttem:
1) Nem fogok már több lassú hosszút futni, hanem inkbb a tempót hagyom másfél óra felett. Valószínűleg ez hasznosabb és nem csapom el magam már hétfőn.
2) A tempót ezentúl is max 165-ön futom, és nem nézem a tempót. Úgyis beáll majd magától ami kényelmes és legalább nem futom el az elejét.
Kezdem elhinni a 3 órát Messiniben! Nagyon kellett a szombat...
