Vasárnapra futóverseny volt a délelőtti programunk. Már régóta be volt tervezve, és a héten nem is futottam tempót, inkább a versenyre tartalékoltam az erőmet. Agelikivel együtt indultunk egy 10 kilométeres versenyen a maratoni tó körül. A kiírás jól nézett ki, a gátról indult végig a tó mentén szép erdős környéken. Nevezési díj komoly 5 euró volt:

A problémák aztán szombaton kezdődtek. Ageliki egész nap melózott, okosan önként jelentkezett a cégben leltározni amire engem is hívtak, de mivel én tudtam mekkora szívás lesz, ezért nemet mondtam. Van jobb dolgom is szombaton, pláne ha nem is fizetnek érte. Mivel egyedül voltam otthon és szar idő volt, az a jobb dolog végül takarítás lett. 4 óra amiben rendesen lefáradtam. Ageliki is hullaként ért haza, ráadásul a nagymamája is meghalt úgyhogy mondta, hogy ő biztosan nem fog futni. Sok kedvem nekem sem volt hozzá, de úgy voltam vele,hogy már befizettem, tempót sem futottam a héten, tehát ha megébredek és nem esik akkor megyek.

Vasárnap reggel már fél hétkor ébren voltam, és az idő pont jó felhős,17 fok vot, szóval igazi futóidő. Gyors reggeli után elindultam és bőven 8 előtt már a tónál voltam. Az idő itt azonban sokkal rosszabb volt. Csúnya szeles, és csak 13 fok, ráadásul eléggé lógott az eső lába is. A talaj is teljesen nedves és csúszós volt. Mivel a Lunarom Kalamatában van, Freeben meg nem akartam futni murvás terepen, ezért az Adidast vettem fel, ami meg szorított és nem volt kénylemes egyáltalán. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom hogy rajtam volt, tényleg túl pici sajnos. Mindent összevetve ahogy kiszálltam a kocsiból őszintén szólva nem volt sok kedvem versenyezni.

Elbaktattam a versenyközponthoz átvenni a rajtszámomat. Bár korán érkeztem, de már akkor káosz volt. Hárman osztották a számokat, de nem volt semmi kiírva, hogy kinél milyen betűvel kezdődő nevek vannak, ami ugye nagyban meggyorsítaná az átvevés folyamatát. Emiatt volt ugyan 3 sor, de aztán a sorok között folyamatosan cikáztak az emberek mindenféle logika nélkül. Itt még türelmes voltam és beálltam a legelső sorba, mert a nem görög neveket általában előre szokták venni. Kb 5 perc után rámkerült a sor. Bemondtam a nevem, külön kilemelve, hogy latin H nem görög. A nő átirányított a másik sorba. Újabb 5 perc a másik sorban, megint bemondom a nevem, erre a fickó mondja, hogy menjek vissza az első sorhoz, pont ahonnan jöttem. Na itt durrant el az agyam. Visszamentem a kocsihoz és hazajöttem. Amúgy sem volt nagy kedvem a versenyhez, de ez a szarakodás teljesen felidegesített. Azt eldöntöttem, hogy soha nem megyek olyan versenyre ahol csak előre lehet fizetni, és nem lehet a rajtszámot előző nap átvenni. A verseny napján nekem nem hiányzik ez ilyen tökölés.

Ageliki nagyot nézett, hogy milyen hamar hazaértem, és jót röhögtünk a reggeli kalandomon. Kb dél volt mire kikászálódott az ágyból és elmentünk egy jó kis vasárnapi brunchra. Én degeszre ettem magam és egész délután csak vegetáltunk, picit még be is aludtunk. Lusta disznóként le is mondtam a mai futásról már, de aztán Ageliki 6 után elment a másnapi temetés helyszínére Patraba, én meg végül összeszedtem magam és lementem egy tempóra.

A szelet leszámítva nagyon jó futóidő volt, még mindig felhős és kellemes 17 fok. Futottam kb 3 kilométert bemelegítésként, benne pár légzőgyakorlat meg sprint, aztán ettem pár fügét, ittam rá Powerade-et és nekiálltam a tempónak. 45 percet akartam 170-172-es pulzuson futni. Az első kilométer az erős szembeszél miatt csak 4:00 lett, pedig ez ugye a gyors start miatt mindig inkább 3:45-3:50 szokott lenni. Egészen a 6. kilométerig tartottam a 172-173-as pulzust, és a kilométerek szépen beálltak 4 perc körülire, a lábaim, gyomrom minden probléma nélkül bírták a tempót. A 6. kilométertől aztán úgy döntöttem, hogy hagyom a pulzuskontrollt, inkább kihozok egy erős 10 kilométert magamból. Úgyis ez volt mára az eredeti terv. A pulzust hagytam elmenni 175 körülire is, és az utolsó kilométereket simán már 4 percen belül hoztam, a tízedikben még sprintre is simán maradt erőm és 3:45-tel zártam, amivel végre bejöttem 40 perc alá. Az új 10 kilométeres rekordom tehát 39:41 ! Ezzel egyben egy újabb idei célomat is kipipáltam. Nyáron most a tempókat biztosan "csak" 170-es pulzuson fogom továbbra is futni, de ha legközelebb csinálok megint 10 kilométeres tesztet azt biztosan a kezdettől 175-tel fogom futni, mert érzem, hogy meg tudom csinálni és akár 39 alá is be tudok nézni. Egyenlőre azonban a mai eredménynek is nagyon örülök, főleg, hogy egy ilyen hülyén indult napot sikerült ilyen jól befejeznem. 

Endomondo link