Két napig elengedtem magam. 

Csütörtökön és szombaton reggel volt egy rettenetes futásom. Erről majd írok részletesen a heti összefoglalóban. Azért említettem meg, hogy érthető legyen a lelkiállapotom.

Szóval valami elképesztően elment a kedvem a futástól, meg úgy mindentől. Úgy döntöttem nem igazán foglalkozok azzal mit eszek, kicsit engedünk a gyeplőn.

Ennek örömére a szombat reggeli 115.4 kiló hétfő reggelre fel is kúszott 107.4 kilóra.

Hmm.... Tehát volt két olyan nap, amikor egy kicsit nem figyeltem oda, és azonnal napi 1 (EGY!!!) kiló visszakúszik. Ráadásul nem volt semmi extra. Vasárnap pl. egy baráti házaspárnál voltunk és ettem egy normális, nem durva vasárnapi ebédet. Húsleves, rántott husi, hasábburgonya, rízs, zöldség.Többször vettem, mert finom volt nagyon, de tényleg csak ennyi. Vacsira semmi extra, ettem egy zsemlét. Ok előtte délután toltunk egy kis sütit. De hát vasárnap délután egy kis süti, az nem extra.

Ja és nem mentem vasárnap futni, mert semmi de semmi kedvem nem volt. Vilmosnak is nehéz napja volt, úgyhogy inkább tologattam délután több, mint 2 órát a babakocsit, aztán fürdetés, nem akart aludni, csak sikerült, felébredt újra.... stb. Úgyhogy este 10 körül már nem éreztem magamban az erőt.

A lényeg nem is ez. Mindig is lesznek mélypontok, lesz olyan, hogy ku...ra nincs kedved edzeni, nem akarsz odafigyelni arra, hogy mit eszel, vagy iszol.

A lényeg az az, hogy ha nem figyelek oda magamra, akkor elképesztően hamar visszajön minden, amit leadtam. Folyamatosan kell edzenem, és tudatosan kell ennem.

Most döbbentem rá arra, hogy az útnak nem lesz vége sosem.

Nem lesz olyan, hogy ok, eddig tartott a futás, a blog, az odafigyelés stb. Abban a pillanatban, amint elengedem magam kezdhetem elölről az egészet, különben kis túlzással felesleges volt minden addig befektetett munka. 

Furcsa mód ez kicsit megnyugtat. Ahelyett, hogy azon rágódnék, hogy úristen soha nem fogok tudni visszatérni a régi életemhez, inkább az jár a fejemben, hogy nem történik akkor sem tragédia, ha mondjuk nem fogok 65 perc alatt futni a következő versenyen. Vagy akkor sincs semmi baj, ha kimarad egy edzés. Lesz még sok. Hiszen úgy néz ki, hogy életem végéig futni fogok. Az meg - pont a futás miatt - reméljük sokáig tart. Már csak azért is mert jó lenne látni felnőni Vilmost.