A január első 3 hete meglehetősen jól sikerült, összehoztam egy 98 kilométeres hetet, valamint az egyik 75 perces tempófutást 3:59-es eredménnyel zártam. Teljesen jó, úgy tűnt nagyon jó formában vagyok. Aztán eljött a múlt hétfő. A vasárnapi tempóban eléggé elfáradtam, de mondom egy 75 perces lazát bírnom kell. Hát nem így lett. Fél órát nagy nehezen kiszenvedtem, aztán hazamentem. Teljesen beálltak a lábaim. A vasárnapi tempó ezek szerint teljesen leszívott. Valószínű az sem segített, hogy hétfőn egész nap kint voltam a raktárban, és a nehéz acélbetétesben vagy 4 órát mászkáltam. A hétfő tehát elúszott.

Kedden rettenet időjárás. Egész nap esett, így futni esélyem sem volt. Szerencse legalább a szerdai szemészeti vizitet aznap elintéztem. A szememmel minden OK, legközelebb csak májusban kell csak mennem. A műkönnyeket azonban továbbra is csöpögtetnem kell, ahogy érzem. Továbbra is eléggé szárazak a szemeim, emiatt közelre sokszor még homályosan látok.

Szerdára az időjárás tovább romlott. Az esőhöz most viharos szél is párosult, így természetesen az estét otthon a "meleg" szobában töltöttem. A napot már kb 4 napja nem láttuk, ilyen itt még komolyan nem fordult elő. Teljes letargia.

Csütörtökön végre lementem futni. Egy laza 70 perc volt a terv alapozópulzuson, az emelkedőkön enyhe tempó. A pulzusmérő azonban megviccelt, mert valamiért egészen az edzés feléig teljesen fals adatokat mutatott. 5 perces kilométerekhez 175-ös pulzus az biztosan nem jó. A héten először sikerült teljesítenem a tervemet, bár megmondom őszintén nem esett túl jól az a 14 kilométer.

Pénteken is elindultam, megint 70 percet akartam futni, de végül 50 perc lett belőle, meg 10x100 méter tempó. Ezek szerint lebetegedtem. Bár lázam nem volt, meg pl a melóban sem éreztem betegnek magam, de nem voltam futásra kész állapotban. Gyenge voltam, fájt a fejem és az izmaim sem úgy dolgoztak, ahogy kellett volna. A szombati tempót le is mondam, éreztem, hogy kell legalább egy nap pihenés, aminek vasárnap meg is lett az eredménye, mert végre először a héten egy nagyon jóleső laza 70 perces 14 kilométert futottam, amit aztán 10x100 méter tempóval vezettem le.  Nem tudom miért, de ezek a tempók iszonyat jól esnek. Valahogy még ha le is fáradok az edzés végére, ezek megint felpörgetnek és a lábaimat is helyre rakják. Ezt próbálom mostantól megtartani.

Hétfő: Kezd komolyan elegem lenni a hidegből. Nekem nem ezt ígérték, amikor kiköltöztem Athénba. Reklamáltam is Agelikinél, hogy az esküvőnkön nem ezt írtam alá. Ma is csodálatos 4 fok, ami nem hangzik túl hidegnek, de természetesen van hozzá folyamatos északi szél, meg enyhe szitálás is, hogy teljes legyen az örömöm. Ennek ellenére elindultam egy két órás hosszúra, mondom lesz ami lesz, és meg kell hagyni egész jól esett futni, kivétel ahol a szél teljesen szembekapott. Legjobban a szememet bántja, mert ettől még jobban kiszárad és pisloghatok ezerrel. Átálltam a nagykörökre. Ez annyival más mint az eddigi, hogy van bent 2x kb 200 méter emelkedő, és a körhossz 3,5 km helyett 4,3 km.  Megint csak agytorna, de sokkal könnyebb így pl a 14 kilométert lefutni, mert az csak 3 kör, mint a kisebb körrel, amivel 3 és fél kör lenne. A tempó végig viszonylag egyenletes 5 percen belüli, a pulzus pedig 141 körüli. Ez remek eredmény, az emelkedőkön is max 150-ig emelkedett csak. Az első 3 kör hamar eltelt, de kezdtem fáradni. A mai napig megvan ez a 14 kilométer körüli holtpontom, ahol szinte mindig elfáradok, de ma nem akartam itt abbahagyni, úgyhogy nyomtam tovább. Sajna megettem az összes fügémet is, de úgy voltam vele, hogy a 2 órát meg akarom mindenképp futni. Ehhez még kellet 2 kör meg egy pici. A 4. kör még rendben lement, de az ötödik elég nyögvenyelősre sikeredett, de végül meglett a 2 óra. Picit lepihentem, nyújtottam és nekiálltam a 10x100m levezetésnek. Az első 2 tempó rettenetesen nehéz volt, de utána teljesen fellazultak az izmaim, és úgy szárnyaltam, mint aki nem is futott előtte 2 órát. Ez a levezetés tehát itt is működik. Mára 2 óra 12 perc és 26 kilométer jutott. Még azt le kell írnom, hogy meccs volt a stadionban, és elég sokan jöttek mentek a környéken. Jópár rendőrautó is körözött. Ahogy a levezetést csináltam, pont a közelembe ért egy ilyen cirkáló rendőrautó, és ahogy elkezdtem tempózni jött utánam villogóval. Gondolom azt hitte előlük menekülök. Aztán volt egy fejük amikor utolértek, és látták, hogy csak egy futót üldöztek. 

Kedd: Céges edzés, rettenet hideg még mindig. Megint futva mentem, de már az elején éreztem, hogy nem az én napom lesz. Lefáradtam az előző napi hosszútól. A bemelegítés 7 kilométer lett és még viszonylag jól is esett. Aztán gimnasztika és megint jó sok ugrálós feladat, ami rettenet lefárasztott. Az extra program mára ráadásul számomra a legjobban utált váltakozó tempó volt. 30 perc, ahol körönkénnt kétszer kb 30-40 méteren tempózni kellett. Ma 10 percet bírtam belőle megcsinálni, aztán abbahagytam. Ha letoltam volna a maradék 20 percet akkor holnap biztosan meg sem tudnék mozdulni, úgyhogy inkébb hazamentem. Már így is 11 kilométer jutott, a januárt pedig összesen 336 kilométerrel zártam, ami picit talán több is amit terveztem. Remélem a héten már egyre jobb időben tudok futni.