2018. okt 15.

Megint nyeregben vagyok

írta: Rehlaci
Megint nyeregben vagyok

Nyeregben vagyok, de egyáltalán nem örülök neki, mert ez megint csak annyit jelent, hogy a kardióedzéseimet a szeretett futómozgás helyett biciklivel kell kiváltanom. A kálváriám tehát tovább tart, és egyre pesszimistább vagyok. A jó hír, hogy a fizikoterápiás kezelések rengeteget segítettek. Amikor elkezdtük akkor az achilleszre és a belső sarokcsontra fókuszálva ment a kezelés, és mindkét fájdalom rohamosan gyengült. Orvosi tanácsra elkezdtem óvatosan a visszatérő futásokat is, szigorúan puha talajon, alapozó tempóval és nem többször mint heti háromszor, figyelve arra is, hogy mindig maradjon két futás közt pihenőnap. Minden futás után kiemelt nyújtás és jegelés. A Stravában elkezdtem minden edzésnél leírni, hogy volt-e fájdalmam, vagy húzódás edzés előtt, alatt és után. Ez most nagyon hasznos, mert láthatom mennyire jól fejlődtem edzésről edzésre. Az elsőnél még enyhe fájdalommal indultam el és másnap reggel még éreztem húzódást is, aztán ezek egyre jobban kezdtek eltűnni. Minden szépnek és jónak tűnt, úgy éreztem jó úton vagyok a teljes gyógyuláshoz. Az egyetlen furcsaság az volt, hogy az eredeti fájdalmam elkezdett vándorolni. Eredetileg a sarokcsont belső része fájt, ami aztán fokozatosan lehúzódótt a talpamba. A fizikóterápián meg mentünk utána és az éppen aktuális fájdalomra fókuszálva kaptam a kezelést. Minden nap csináltam a nyújtásokat és a vádlierősítést is amiket még a doki mutatott és esténként lefekvés előt még egy SMR hengerezést is beiktattam.   

A futások egyébként teljesen jólesően teltek. Nem éreztem soha fáradtnak vagy gyengének magam, és sikerült gyakorlatilag minden edzést fájdalom és különös megerőltetés nélkül végigvinnem. A tempóm és a pulzusom is beállt a szokásosra, tehát valószínűleg a formámat is sikerült alapszinten tartanom. Tempózásról természetesen egyenlőre szó sem lehetett. Az agusztusi majdnem 0 kilométer után a szeptembert már komoly 112 kilométerrel zártam, és október elsején ébredtem először úgy, hogy olyan volt a lábam, mintha semmi baja nem lenne. Örömmel mentem a délutáni fizikoterápiára, és teljesen úgy nézett ki, hogy ez volt az utolsó kezelés. Másnap Szombathelyre jöttem egy hétre és annyiban maradtunk, hogy meglátjuk hogy megy a következő hét. Sajnos nem kellett Szombathelyig várni, még aznap kaptam egy hidegzuhanyt. Este felbátorodva a fájdalommentességen, a szokásos 1 óra helyett 80 percet futottam, ami szépen rendben le is ment, azonban a nyújtásnál új fádalom jött elő. Amikor a bal láb külső élére álltam akkor bizsegő érzés lett a lábfejemben az ujjaimnál. Ugyanez ha a sarokcsont külsejét vagy a boka fölötti külső részt masszíroztam. Ez meg sajnos valami idegi probléma ami fogalmam sincs hogyan és miért jött ki. A következő napokban Szombathelyen nem is nagyon erőltettem a futást, egyedül pénteken és vasárnap futottam egy-egy órát. A pénteki teljesen jól esett, bár a bizsergés megmaradt de nem volt zavaró. Vasárnap a tesómmal köröztünk egyet a Csónakázó tó körül, ami akkor jól esett, de utána a bizsergés mellett a sarok külső hátulján is találtam egy pontot ami nyomásra  nagyon érzékeny és amikor nyújtok akkor is onnan jön a fájdalom. A sarokcsont kölső része is kezdett érzékeny lenni, pedig eddig itt sem volt semmiféle fájdalmam. Másnap reggelre aztán úgy éreztem, hogy az eddigiekhez képest rosszabbodott a helyzet, mert mintha jobban húzódna a talpam és a sarkam mint eddig, és ráadásul néha néha napközben is fájt. Ekkor határoztam el, hogy ameddig nem leszek reggel, napközben és este is teljesen fájdalom- és húzódásmentes legalább egy hétig, addig nem fogok egy métert sem futni. Egyszerűen nem éri meg. Be kell látnom, hogy csak a totális futásszünettel fog a lában teljesen rendbejönni. A futócipő tehát bizonytalan időre megint szögre került.

otn7and2lwum_mbtmtl5wiotdb5jic3136bkvq7zvmy-1536x2048.jpg

                 Ha így kifordítom, oldalt bizsereg

Pedig van hivatalos futócipőm is! A januári sérülés az Adidas Adiosra lett fogva, hogy ez egy könnyű lapos versenycipő amiben nem szabadott volna annyit futnom. Ez teljesen logikusnak hangzott. Az áprilisi fél kollagénterápia után váltottam is Nike Zoom Flyra, ami jól ki van párnázva, jó a lejtése is és amiben iszonyat jól esett futni. Teljesen meglepett és értetlenül ért tehát az agusztus, amikor is abba kellett hagynom a SPAR-ra a felkészülést, mert mindkét talpam és a sarkam belső része elkezdett húzódni. Ekkor határoztam el, hogy el kell mennem egy futáselemzésre, mert valami nagyon nincs rendben. Szombathelyen be is jelentkeztem a Söjtöry sporthoz, ahol a lábelemzés alapján ajánlanak cipőt, vagy készítenek akár betétet is. Kedd délután tehát izgatottam kerestem fel Söjtöry Imrét, Szombathely "lábászát". Rövid bemutatkozás után átbeszéltük a problémámat és neki is álltunk a lábvizsgálatnak. Amíg én nekivetkőztem ő mutatott pár képet a Haglund sarokról, anélkül hogy látott volna. Nem volt szép látvány. Ahogy beleültem a székbe és feltettem a lábaimat Imre rögtön megállapította, hogy a lábaim szerencsére jól állnak. Aztán végignyomkodta a talpamat, kérdezgetve, hogy hol érzékeny, illetve hol fáj. Megtalálta ő is a fájdalmas pontomat, de azt mondta, hogy nem vészes, mert voltak olyan páciensei akik lefordultak a székről a nyomkodástól, én viszont szépen bírtam. Utána rá kellett állnom egy mérőpadra háttal. Imre pontokat rajzolt a lábaimra, aztán lábujjhegyre kellett állnom, majd leereszkednem behajlított térdig. Az egészet hátulról vette kamerával, majd nevetve mutatta a felvételt. Megrökönyödve néztem a sarkaimról a képet, mindkettőn ott vannak a Haglund szindróma kezdeti tünetei. Nem szép látvány. Megkaptam a tanácsot: nyújtani, nyújtani és még többet nyújtani. Az SMR is csodákra képes. Jöhetett a szembenállás teszt. Megint a mérőpadon álltam, de most szemben. Itt is berajzolta a pontokat a lábamra, aztán egy ilyen merőleges fénnyel mérte, hogy hogyan mozog a bokám és a térdem. Már ennél a mérésnél mondta, hogy úgy néz ki, hogy a megengedettnél jobban pronálok, de még megcsináljuk a lépés és a futópados tesztet is, hogy biztosak legyünk bent. A lépéses teszt annyiból állt, hogy sétálnom kellett és közben útba ejteni ezt a mérőpadot is. Ez elvileg elkapta, hogy hogyan gördül a lábam sima sétánál, és hogy pontosan hogy oszlik el a talpamra nehezedő terhelés. Utoljára a futópad maradt, ahol csak simán sétálnom kellett, amit hátulról vett kamerával. Azt mondta, hogy a futást már meg sem nézzük, mert már a sétából látja, hogy jobban pronálok a megengedettnél, ami a futással csak még rosszabb lesz. A jó hír, hogy teljesen szimmetrikus vagyok!  A végső elemzése szerint van egy enyhe lúdtalpam, mindkét bokám a megengedettnél jobban pronál, és emiatt nem is a külső talpélen gördülök ahogy kellene. A megoldás egy stabil futócipő. Valahogy volt egy ilyen szimatom, hogy túl pronálok, mert az első Zoom Fly-om is ami ugye magas és puha 1000 kilométer után teljesen befelé volt ferdülve. Elmondtam, hogy eddig mindig a Lunarglide szériában futottam, ezekben a verziókban: 3,4,6,8,9. Imre eléggé képben volt a Nike modellekről és elmondta, hogy a 3,4,6 azok stabil cipők voltak úgynevezett dinamikus támasszal, viszont a 8 és a 9 már teljesen máshogy voltak kialakítva és nem nyújtották ugyanazt a stabilitást. Én tehát valószínűleg már tavaly májustól elkezdtem a lábaim fokozatos leamortizálását az új Lunarokkal. A Zoom Fly-ra azt mondta, hogy egy nagyon jó versenycipő, de ő inkább a Zoom Structure 21-et ajánlja kilométergyűjtésre. Hozott is egyet, hogy próbáljam fel. Súlyra és felépítésre jóval robosztusabb volt mint a Zoom Fly, de a lábamra véve tényleg éreztem, hogy támasztja a lábbelsőmet és fogja a bokámat. Felálltam megint a mérőpadra és láss csodát ahogy Imre megint ellenőrízte a lámpával a boka állását, az szép egyenesen állt, pont ahogy kellett. A vizsgálatot le is zártuk, amiért 5000 forintot fizettem. Ha vettem volna futócipőt akkor ingyenes lett volna, de sajnos nem fért volna be a csomagomba, hogy hazavigyem. Nem baj, egy fillérjét sem bánom a vizsgálatra kiadott pénznek.

img_20181015_203824.jpg               Az egyik eredmény a ronda sarkammal.

img_20181015_203901.jpg

img_20181015_203946.jpg

                               Árulkodó jelek a Zoom Fly-on

Visszaérve Athénba be is jelentkeztem, hogy folytassuk a fizikoterápiát. Megmutattam azt a pontot ahol fáj, és most megint erre fókuszálunk. A sarokcsont külseje valamint hátul egy kis dudor. Akis azt mondta, hogy fura, hogy most kívül fáj de a legfurább az idegi fájdalom amire nem is tudott érdemlegeset mondani. Azt mondta, hogy lehetséges, hogy ha most kívül szívtam be a gyulladást, hogy az zavarja az idegeket is. Egyenlőre folytatjuk a terápiát és meglátjuk hogy alakul. Én meg picit el vagyok keseredve. 6 hét alatt 15 fizikoterápiés kezelést kaptam. Azóta alig futottam és bár az eredeti fájdalmam elmúlt, előjött két új fájdalom és nem tudják miért. Nem jó ez így. Be is jelentkeztem újra a dokihoz, újabb kivizsgálásra, hátha tud valamit mondani.  Csütörtökön megyek. Elkezdtem egy egyszerű népi gyógymódot is. Almaecetes vízben áztatom minden nap a lábaimat és iszom is belőle. No nem a lábvízből, hanem higított ecetből. Elvileg segít a gyulladások leküzdésében. Eddig azon kívül, hogy büdös lesz tőle a lábam mást nem érzek, de azért bizakodom. Ártani biztosan nem fog.

A futás kezd egyre jobban fájni. Illetve nem maga a futás, hanem a nemfutás. Az őszi versenyszezon teljes  sebességgel zajlik én meg az egészet csak hírekből nézegetem. Fájó szívvel néztem a SPAR maraton élő közvetítését is, ahol csodák csodája kiszúrtam egy kalamatai srácot akivel párszor versenyeztünk már. Kicsi a Világ! Előtte volt a szombathelyi félmaraton is, amit valószínűleg meg is nyerhettem volna. Legalább is az első picit rosszabbat futott mint az én tavalyi eredményem. Most vasárnap meg pont a mi kerületünkben volt a szokásos 10 kilométeres verseny ahol valószínűleg dobogóra állhattam volna. És idén még simán van 4-5 verseny amin annyira szívesen futottam volna. De ez már csak álom marad. Szeretek előre tervezni és idén már biztosan nem fogok semmiféle versenyen részt venni. Sőt ha sikerül is rendbejönnöm még idén, tavasszal akkor sem fogok maratont futni. Egyszerűen rizikósnak tartom rá a felkészülést.  Egyenlőre még nem állnak túl jól a dolgok, de én próbálok optimista lenni és tavaszi főversenynek az Athén félmaratont megcélozni. Ez valamikor március közepén, vagy végén lesz. Idénre annyi a cél, hogy fájdalommentesen menjenek a 60-80 perces edzések alapozótempón. Remélem ehhez rövidesen végre elkezdhetek egyáltalán futni. Addig is marad a bicikli! Az első futás után azonnal jelentkezni fogok. Mindenkinek jó futást és sok szerencsét a versenyekhez!
Szólj hozzá

Athén Futás Sérülés Rehabilitáció Futóedzés Rehlaci Edzésnapló