Bizony, bizony már csak 10 nap és itt az év első versenye.

Hogy őszinte legyek rendesen be vagyok szarva. A felkészülésem korántsem volt zökkenőmentes. Egy folyamatos achilles vagy bokasérülés (igazából a mai napig nem tudom pontosan, hogy melyik miatt fájt), két combizom húzódás, és egy komoly betegség bekavart. 

Ami miatt rettegek a versenytől az a múlt hét csütörtöki edzés. Bejött a jó idő, gyönyörűen sütött a nap. Orsika kitalálta, hogy ő is eljön velem futni. Nagyszerű! Átvariáltam kicsit a napom, hogy és együtt kimentünk a pályára. Csilla leült egy jó kis helyre, mi meg Orsikával nekiálltunk futni. Orsi kb. 50 méter után otthagyott, és rendesen lefutott 4 km-t! 11 évesen szerintem az kifejezetten szép teljesítmény. Én a  2 km laza, után mentem neki a tervezett 5 km-nek 6:30-as tervezett tempóval.

Na és itt kezdődött el a tragédia. A pulzusom az egekben, a tempóm sem akart menni. Komolyan mondom úgy éreztem meghalok, és közben folyamatosan lassultam. Aztán kb. 2 km-nél mondtam is az Ákosnak, hogy ennyi, ebből ma max. 3 km lesz. Azt még megcsináltam, de alig éltem. A pulzusom 186-ig felment, és a teljes futás 87%-t a maximum zónában, azaz 168 felett csináltam. Azt hiszem a fő gond a hirtelen meleg volt, és persze az, hogy okosan sapka nélkül futottam. Na de ha a Vivicittán is ilyen idő lesz, akkor én a délután 2-kor kezdődő versenyen konkrétan meghalok már az első frissítő pont előtt!

Szóval legszívesebben lemondanám az egészet, és ismét bebújnék valami kis sötét sarokba, és szidnám a világot, meg mindenki mást - kivéve persze magamat - ami miatt ilyen kegyetlen az élet... De hogy ha az igazságot nézzük, akkor nincs okom panaszra. Lehet nem sikerül ez a verseny, de akkor mi van?! Élvezem a futást, figyelek az étrendemre, újra beindult a fogyásom. Csak nem szabad siettetni a dolgokat. A munka, család mellett szerintem elég sokszor tudok menni edzeni - nyilván jó lenne stabilizálni a heti 3-4 edzést, de az már valószínűleg soha nem fog összejönni. Különösen úgy hogy Vilmos alig 3 hónap múlva berúgja az ajtót, és mindent felborít az életemben... :)

Ja és ami a legnagyobb lelkesedésre ad okot az az, hogy ma reggel - ide nem értve a tisztítókúra miatti egyszeri pillanatnyi visszaesést - a legjobb adatot mutatta a mérleg: 110,8 kg. Hipiáéééé!!! :)