Kb. két hete tolom a fogyókúrát. Eddig súlyban szinte semmi változás. Ma reggel kereken 120 kg. 

Ennél azért jobb kezdetre számítottam. Ráadásul tegnap egészen egyszerűen összeomlottam.

Meló után 6 körül érhettem haza, és nem bírtam megmozdulni. Semmi.

Csak feküdtem a kanapén és néztem ki a fejemből. Képtelen voltam részt venni a családi csacsogásban, az hogy futni menjek az meg egyenesen lehetetlen volt. Ott tartottam, hogy feladom az egészet. Túl sokat edzek, érezhetően nincs meg a kellő regerenálódási idő, hiába alig eszem nem megy le a súlyom, kimerültek az energiaraktárak, rossz kedvű vagyok, szart sem ér az élet stb...

Aztán vacsorára ettem valamit, nagy alvás, reggel speedfitness, jó hírek a munkában és máris kezd kiegyenesedni a világ. Holnap tutira megyek futni (6 km), szombatra valami lájtosat tervezek, mondjuk úszok, vagy csak jógázom - nyújtok otthon, vasárnap újabb 6 km. Most nem fogom feladni, mint annyiszor eddig. Ezt most csak azért is végigcsinálom.

Egy barátom azzal nyugtatott, hogy neki 3 hónapig nem ment le egy kiló sem, aztán egyszer csak megindult, és egy másfél hónap alatt 15 kg ment le. Mondjuk az meg hirtelen sok, de bár ezen kéne aggódnom.

Azt hiszem egy diatetikushoz ezért el kéne mennem. Tényleg nem állapot, hogy mínuszos kalóriabevitel mellett nem megy le a súlyom egy kicsit sem. Olvastam arról, hogy a szervezet ilyenkor kétségbeesetten raktároz, mert fogalma sincs arról, hogy mi történik vele, de hogy ennyire?!?!?