Laci általában vasárnap szokott posztolni, úgyhogy én megpróbálok péntekenként. 

Tehát nézzük mi történ péntekig:

Túl vagyok nagyjából az első héten. Jelentem egész jól haladok. A kajára nagyon sikerült odafigyelni. Reggelire legfeljebb zabpehely, vagy abonett volt ami tartalmazott némi szénhidrátot. Amúgy tojást, kefirt, esetleg valami húsfélét toltam. Tehát a reggeli pipa.

Ebédre bármit megettem, úgyhogy ez is pipa. :)

Vacsorára egyáltalán nem ettem semmit, kizárólag fehérjeturmixot ittam. Na jó péntek este elmentem a nejemmel meg a Duduékkal vacsorázni és ittam néhány hosszúlépést, de csak egy salátát rendeltem a szokásos hatalmas adag kaja helyett. Úgyhogy ez is pipa. 

Edzeni 4x voltam az 5 nap alatt. Nem minden nap sikerült, de azt gondolom ez is pipa.

Súly: 121,2 kilóról 117,6. Nagyon nagy pipa! :) Az ugye testvérek közt is 3 és fél kiló. Nyilván ebben jelentős szerepe van a hirtelen hízásnak, meg ennek igen nagy része víz, de akkor is. Had legyek egy kicsit büszke és reménykedő.

De nézzük részletesen:

Hétfőn Pesten aludtunk. Vagyis szinte semmit sem aludtunk, mert Vilmos rosszul tűrte a nem otthon alvást. Egész nap rohangálás, munka után nagyon nehezen de csak elindultam este 7-kor futni. 30 percet terveztem, 36 lett a végére, igaz 30 perc után gyaloglással. Iszonyat lassan 9:11 min/km-es átlaggal csoszogtam 4 km-t. De nagyon nagyon jólesett.

Kedden iszonyat későn végeztem a melóval. Aludni rosszul aludtam. Ébren voltam hajnali 4-től 3/4-ed 6-ig. Szóval nem beszélhetünk pihentető éjszakáról. Aztán dolgoztam kicsit több, mint 11 órát, majd játék a gyerekkel, fürdetés, vacsiztatás, és amikor végre mindenki lefeküdt aludni, na akkor végre el tudtam indulni futni. Régen voltam ennyire büszke magamra, mint akkor. Nem győzött le a saját lustaságom! Az eredmény nem fontos, de azért ideírom. 35 perc alatt 3,78 km (átlag 9:16).

Szerda kettebell. Rendesen kifáradtam. Nagyon nem vagyok formában, és ez meg is látszott a súlyokon, illetve az ismétlésszámon. Képtelen voltam megcsinálni a fekvőtámasz piramist. (1-2-3-4-5-6) Egyzser még csakcsak sikerült, de a második sorozat utolsó 6 fekvője egészen egyszerűen nem ment. A második után összeestem, és onnantól nem tudtam megcsinálni kettőt. Úgyhogy egyesével fejeztem be a gyakorlatot, az edzőm nem kis vidámságára.Rendesen kiröhögött, hogy milyen gyenge vagyok. Mondjuk megnyugtatott, hogy viszonylag hamar vissza fog jönni a régi formám.

Csütörtök: na itt kimaradt az edzés. Reggel 8-kor indultam Pestre, és fél nyolc körül értem csak haza. Aztán kicsit játszottam Vilmossal, fürdetés stb., aztán indultam dokihoz. A végére akartam járni ennek a vállfájásnak. A doki (dr. Mátrai Ákos) iszonyat jó fej volt. Nagyon alapos. Az ember azt érzi, hogy jó kezekben van nála. Miután alaposan megtornáztatott, csinált ultrahangos felvételt, majd ultrahang ellenőrzés mellett adott injekciót. Közvetlenül a gyulladásba. Ráadásul elküldött gyógytornára is. Remélem a gyógytorna + injekció végre rendbe teszi a vállamat és nekiállhatok felkészülni a warrior tesztre. Este 9-re kaptam csak időpontot, és majdnem 10 óra volt mire hazaértem, úgyhogy esélytelen volt az edzés.

Péntek: Kipróbáltam az éhgyomri kardiót. Előző nap délután 3 körül ettem utoljára, úgyhogy reggel 7-ig 16 órája nem ettem. Az meg éhgyomor, az tuti! Ennek megfelelő lett az eredmény is. 40 perc alatt 4,27 km (9:22-es átlag) Teljesen biztos vagyok benne, hogy sokkal, de sokkal gyorsabban tudnék gyalogolni, mint 135-ös pulzus alatt futni, de leszarom. Csak türelem...

Szóval az első hét remekül sikerült. A jövő hétre annyi változást tervezek, hogy a hétköznapi futásidőt felemelem 45 perc környékére. A vasárnapi hosszú egyelőre nem tudom mennyire lesz hosszú, de jó lenne 60 perc körül teljesíteni.