2018. már 16.

Hivatalos rehabilitáció - 4. rész - Áttörés

írta: Rehlaci
Hivatalos rehabilitáció - 4. rész - Áttörés

A múlt csütörtöki fizikoterápiápiára kétes érzéssel mentem. A folyamatos pihentetés és jegelés hatására ugyan javult a lábam, de még mindig volt benne egy kellemetlen érzés. Nem fájdalom, de az a bizsergés ami tudom hogy visszahozná a fájdalmat ha újra futnék. A foglalkozásra tehát nem a legjobb hangulatban érkeztem. A kezelés a szokásos volt, annyi különbséggel, hogy kaptam tűterápiát is. Ez a fájdalmat hivatott tovább csökkenteni. 6 darab szerencsére vékony tűt kaptam a boka és a lábfej környékére, amit 20 percig kellett mozdulatlanul tűrnöm. A beszúrás félelmetesen nézett ki ugyan, de nem fájt, és maga a terápia kiegészítve az árammal tényleg megnyugtatta a lábam. Ez volt legalábbis az első alkalom, hogy teljesen fájdalommentesen fejeztem be a foglalkozást. Grigoris mondta is, hogy jól haladunk, és a következő héten elvileg végeznünk is kell. Azt is mondta, hogy próbáljam meg megint biciklivel terhelni. Ennél jobb hírrel nem is távozhattam volna.

Pénteken aztán nem volt túl jó idő, így biciklizni nem mentem el, szobabiciklizni meg nem volt kedvem. Az első terhelés tehát kimaradt. Szombaton aztán kb két órát csavarogtunk a városban, és láss csodát sikerült fájdalom nélkül túlélnem. Ez nagyon feldobott. Aggeliki vasárnap egy 5 kilométeres versenyen vett részt a szomszéd kerületben, így szombat délután még át kellett venni a rajtszámot. Mivel csodás idő volt, és volt kedvem mozogni, így mondtam neki, hogy majd én elbiciklizek a rajtszámért. Egy szép 23 kilométeres kört hoztam össze, elég sok szintkülönbséggel. Jól esett végre megint kardiózni, és szerencsére fájdalomnak még csak nyoma sem volt még másnap reggel sem.

Vasárnap reggel Aggeliki futott, én meg nézőként szurkoltam neki. Meleg volt és a nap is szépen sütött, angyalom talpig feketében eléggé kipirultan teljesítette az 5 kilométert. Ahhoz képest, hogy pár hetet ráadásul ki is hagyott a 28 perces idő teljesen jó. Együtt örültünk. A 10 kilométeresek eredményeit elnézve megint csak bosszankodtam. A 3. helyezett már 40 perc felett volt. Megint egy kihagyott verseny amin akár dobogóra is állhattam volna. Délutánra megint tekertem egyet, most picit meredekebb emelkedőn. A 70 perc tömény kardió után ismételten semmi fájdalom a lábban. A seggem és a combom viszont rendesen be volt durranva.

Hétfőn már remek hangulatban mentem a kezelésre, első alkalommal teljesen fájdalommentesen. A hét eleji mérlegelésen ráadásul a testzsírom is végre már benézett 15% alá. Kezd alakulni ez is. A mai kezelésen még a végén elég sokat mászkáltattak sarkon, lábujjhegyen meg kifordított bokával is. Mindent rendben találtak és mondták, hogy a következő hétre már ne is foglaljak időpontot fizikoterápiára, mert csütörtökön végzünk. Azt viszont melegen ajánlották, hogy otthon továbbra is csináljam a gumis gyakorlatokat, meg a balance boardozást, mert az gyorsítja a visszatérést. Tanács megfogadva.

Kedden és szerdán már alig vártam, hogy vége legyen a melónak és tekerhessek. Szép napsütéses idő, 18 fok. Igazi tavaszi kora rövidgatyás idő. Ezt vártam már nagyon. Megint a hegyek felé vettem az irányt, de aztán nem alakultak a legjobban ezek a kis kirándulások. Hétfőn pár főúton is mentem és 2 élettel kevesebbel tértem haza. Volt egy STOP táblás jeep ami "nem vett észre", de a legdurvább a szemből balrakanyarodó majom volt. Megyek a főuton egyenesen, szemből meg balra akart kanyarodni egy kocsi előttem. Szépen megáll ahogy kell, hogy elengedjen, mire mögüle nagy sebességgel egy barom megelőzi és csodásan bevág előttem. Régen fostam be ennyire. Kedden kizárólag mellékutakon tekertem, de többször is eltévedtem. A tervezett 1 órából így másfél óra lett, ráadásul a sok emelkedőtől teljesen kidöglöttem. Ahogy hazaértem ki is feküdtem a kanapéra és legalább egy 20 percet mozdulatlanul feküdtem. Ez sok volt, és ezt a lábam is éreztette velem, mert egy enyhe fájdalom visszajött ami egész csütörtök délutánig meg is maradt.

Az utolsó fizikoterápia hamar lement. 20 perc tűterápia, 10 perc áram, majd 10 perc balance boardozás után tejesen fájdalommentes voltam. Grigoris mondta is, hogy innentől rájuk már nincs szükségem és át is adott Szotirisznak, aki rehabilitációs edző. Elmondta mi volt a probléma, eddig mit csináltunk, és hogy nézzünk meg egy terheléses tesztet és utána beszéljük meg a további teendőket. Szotirisz kikérdezett még, hogy mióta futok, mennyit, hol, hogyan, és van-e valami konkrét verseny a közelben amire vissza szeretnék térni, Mondtam, hogy most nincs tervben semmi, úgyhogy szépen lassan és biztosan haladhatunk.Jól esett a májamnak, hogy amikor mondtam, hogy 39 éves leszek arra azt mondta, hogy inkább alsó harmincasnak nézett. Kérdezte, hogy a futás mellett csinálok-e erősítéseket is, amire bevallottam, hogy életemben nem voltam konditeremben, csak otthon csinálok hát és hasgyakorlatokat, illetve fekvőtámaszokat és húzozkodásokat. 

Az edzőterem:

536495_325537500853360_1951606257_n.jpg

2018 március 15 tehát egy történelmi fordulat az életemben. Életem első konditermi edzése, ráadásul edzővel. Kezdésnek 5 perc bicikli bemelegítésnek, majd sok-sok lépegetés különböző lábhelyzetekkel és közben némi kocogás. Ez még csak bemelegítés volt, de kezdett igen melegem lenni. Ennek a fele sem lesz tréfa. Szerencsére pihenésképpen jött pár matracos nyújtó és háterősítő gyakorlat. Azt hittem pihenés lesz, de be kell valljam it már enyhén elkezdtem izzadni is. Következett a lábkordinációs edzés. Szalaggal összekötötte a lábamat, aztán egy 3 kilós labdát kellett a fejem fölött jobbról balra áttenni miközben lépegettem. Az első lépések könnyen mentek, de aztán a labda egyre nehezebb lett a szalag meg egyre szorosabb.Alig vártam, hogy végre elérjek a falig. Már letettem volna a labdát, de jött a parancs: most ugyan ez, de hátrafelé! Atyaég mi lesz itt még ma. A gyakorlat végére már Attila módba kerültem. Szuszogtam. Pont jókor jöttek az egyensúlyozós gyakorlatok. Itt alapállásból kellett mérlegállásba mennem majd vissza, aztán különböző gugolások jöttek. Ezek minden gond nélkül mentek, mert a lábaim azért erősek. A lábgyakorlatok fekete levesei a végére maradtak. Először a 3 kilós labdával kellett úgy leülnöm, hogy közben kinyomom magam elé, majd felállni. Ebből tízes sorozat háromszor ismételve. Aztán kikötötte a lábamat gumival és nekem mozgatnom kellett jobbra és balra.. 20-as sorozat háromszor ismételve. Gondolta a fene, hogy ezek ennyire be tudják durrantani a lábaimat. Az legutolsó gyakorlatot már remegő lábakkal végeztem. 2x7,5 kilós súllyal a kezemben kellett fellépnem egy kb 40 centi magas lapra. Megint csak 10-szer és három sorozattal. Ez meglepően jól ment és helyre is rakta a lábaimat. Mivel nem siettem haza, Szotirisz mondta, hogy szívesen csinál velem más erősítéseket is ha van kedvem, így kipróbáltam a TRX-et is. Pár alapgyakorlatot csináltam, főleg karra, aztán még fekvőtámasz és hasazás fért bele a mai napba. Bár fizikoterápiára készültem, összesen két órát maradtam aminek a nagy része edzés volt. Rendesen elfáradtam, de Szotirisz megnyugtatott, hogy ez még csak állapotfelmérés volt. Na szép, ezek szerint tényleg elég gyenge vagyok a konditeremhez. 

Visszamentünk Grigoriszhoz megbeszélni a további teendőket. Mindketten úgy látták, hogy fizikoterápiéra nincs szüksgem, csak óvatos visszatérő edzésekre. Ezeket elvileg csinálhatom egyedül is, de ők azt javasolták, hogy csináljak velül egy hónapot, heti 2-3 edzéssel, ami elég kell hogy legyen a teljes rehabilitációhoz. Én teljesen egyetértettem ezzel, és szerencsére az ár is elég barátságos, 70 euró egy hónapra és annyiszor meg akkor megyek amikor akarok. Annyi, hogy Szotirisz beosztásához kell igazodnom, ami viszonylag szerencsés, mert csütörtökön és szombaton délután van, egyedül a hétfő a necces mert csak ötig van. Mindegy megoldom, majd reggel 7-re megyek melózni így három után le tudok lépni. Itt tartok tehát jelenleg. Ülök a kanapén, a tegnapi felméréstől gyakorlatilag minden porcikám fáj az izomláztól és úgy mozgok, mint egy 70 éves papa. Mégis jól esik, mert végre kezdem látni a fényt az alagút végén és legalább a rehabilitációs edzéseknek köszönhetően talán erősödök is egy picit. Holnap elkezdem! 
Szólj hozzá

Athén Futás Sérülés Rehabilitáció Futóedzés Rehlaci