Aztán jöttek a céges edzéseken is a gratulációk. Főként az edzőtől. Azóta is folyamatosan rágja a fülemet, hogy válasszak ki 1 versenyt az évben és készüljek fel arra rendesen. 6 hónapig minden nap futás és heti kétszer reggel is. Azt mondja így simán menne a 2:50 alatti eredmény is. Utána folytathatom a cirkuszomat a havi versenyekkel. Jó arc az öreg nagyon! Neki mi mind az olimpiára készülünk. Természetesen udvariasan visszautasítottam, mert amennyit most edzek az nekem pont elég és szeretek versenyeken is részt venni akár egy maratoni felkészülés keretében is. De azért jó érzés, hogy látja bennem a szunnyadó tehetséget.

Az athéni versenyre visszatérve van még egy dolog amit nagyon megmosolyogtam. Bár úgy álltam neki, hogy nem volt kimondott célom az eredményre, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt időtervem. Még az első budapesti maraton előtt csináltam egy exceltáblát, amiben minden kilométerhez be tudom írni a tervezett sebességet, így kb látom milyen idővel kellene beérnem. Ezt eredetileg azért csináltam, hogy a szurkolóimnak oda tudjam adni, hogy mikor és hol tudnak szurkolni. Azóta minden verseny előtt megcsinálom ezt a számítást, csak úgy kíváncsiságból is, hogy utána ki tudjam elemezni mennyire tértem el a tervtől. Ez egy nagyon jó önismereti tréning is egyben. 

Vajon mennyi lett az athéni versenyen a terv és a tényleges eredmény közti különbség? 

8 másodperc! Hehetetlen, de igaz. Kemény 8 másodperccel futottam lassaban, mint terveztem. Nem kilométerenként, hanem összesen, a 42,2 kilométeren keresztül! Azt hiszem ezt hívják totális önismeretnek. Ezek után mondja nekem valaki a cégben az éves teljesítményértékeléskor, hogy nem ismerem teljesen magamat. Az eredmény mindenesetre magáért beszél. A csodaexcel:

Ha a tervet három részre bontom, akkor láthatom, hogy a kezdetkor az egyenes részen vesztettem kb fél percet, mert melegebb volt mint számítottam. Az emelkedőn elment még egy perc, mert a pulzusomra nagyon odafigyeltem, viszont a lejtőn gyorsabb voltam több mint egy perccel, mert előtte okosan futottam. Összességében mondhatom, hogy nagyon jól tartottam magam. Az itt látható 3:11:03-as eredmény nem egyenlő a hivatalos 3:13-al, mert az órám által mért táv 500 méterrel több volt mint a hivatalos maraton, innen a 2 perc eltérés. 

A jó teljesítmény mellett még egy örömöm akadt a verseny után. Az Aegean Airlines-nak volt egy nyereményjátéka, hogy aki regisztrál és ugyan akkor ér célba amikor a légitársaság bármelyik gépe bárhol landol, akkor nyer két ingyen jegyet a társaság bármelyik célállomására 2018-ban. Én regisztráltam és életemben először nyertem is! Bár elég sok megkötés van a jegyekben, de csak sikerül majd felhasználni őket. Ha más nem akkor egyszer repülővel megyünk Kalamatába.

Mi van velem azóta? Semmi különös. Lazítok A múlt hetet szinte végigpihentem. Hétfőtől elromlott az idő és elég sokat esett. Kedden meg is áztam rendesen, amitől szerdára le is betegedtem. Nem volt komoly, de dolgozni sem erőm, sem kedvem nem volt, így otthon maradtam. Aztán a hét végéig még kétszer áztam el, úgyhogy komoly 25 kilométert futottam múlt héten. Nem baj, novemberre úgyis csak laza futkorázásokat terveztem. Vasárnap aztán a hideg is beköszöntött, úgyhogy a héten már a hosszúnadrág és a kesztyű is előkerült. 

Elkezdtem nézegetni a tavaszi versenyeket is és nem vagyok túl boldog. A Messini maratont és az Athén félmaratont sikerült ugyan arra a hétvégére tenni. Március 18. Nekem meg mindkét verseny nagy kedvencem lett. Messiniben volt az első maratonom, így természetes, hogy a szívemhez nőtt ez a családias és egyébként jól futható verseny. Az Athén félmaratonnak meg valahogy nagy a feelingje. Jó az útvonal, és pont annyian vannak, hogy nem zavaró a tömeg, de mégis olyan, mint egy nagy verseny. Legszívesebben mindkettőn ott lennék. Tavaly beáldoztam a félmaratont a Messini miatt, de végül is az utolsó pillanatban jövő sérülés miatt fel lettek cserélve és végül Messiniben nem indultam, de a félmaratonon megint remekül éreztem magam. Öröm az üromben, hogy van egy másik nagyon jó kis maraton március 4-én Napflióban is, amiről eddig csak jót hallottam. Az út nem túl izgalmas, mert két 21 kilométeres fordítós kör a tengerparton, de teljesen sík és elvileg szélvédett, illetve oldalszeles, szóval rekordgyanús pálya. Eddig tehát nagyon arra hajlok, hogy az évet ezzel a maratonnal kezdem, és a Messini megint kimarad, de most nem sérülés, hanem az Athén félmaraton miatt. Egyik szemem továbbra is sír, de a másik elkezdett nevetni.

Pár kép Athénból, csak mert megérdemlem:  

 29:30 környékén jövök....