Az előző héttel nem voltam elégedett, és picit meg is ijedtem, hogy esetleg kezd ereszteni a lufim és talán túl korán kezdtem el a felkészülést. Ez a hét ezt picit meg is erősítette, mert bár jó formában vagyok továbbra is, de a hosszúakat egyszerűen meguntam. Lássuk a részleteket:

Hétfő: Be kell vallanom a vasárnapi futás nem esett jól. Hétfőn legalább is rendesen fáradt voltam, pedig hosszút kellet volna futnom. Az időjárás sem segít, mert már napok óta megint nagyon meleg van és este 7-ig a nap is éget. Azért fél nyolcra összeszedtem magam és elindultam. Az első kör nem esett jól, de mondom nem fogok 6 kilométer után ma hazamenni. A második kör csodák csodájára jól esett, így visszajött az életkedvem is. Már már éreztem, hogy innen semmi nem állíthat meg a jóleső két és fél órás edzéshez. Sajnos a legtöbb csoda is csak három napig tart, nálam ez most 3 körig tartott. 17 kilométernél egyszerűen annyira beuntam, hogy el kellett döntenem, hogy vagy hazamegyek, vagy valami mást csinálok. Mivel kemény vagyok ezért a dombozás mellett döntöttem, az legalább felpörget. Az eleje tényleg jól esett, és direkt nem is nagyon tempóztam, de elkövettem egy hülye hibát és nem hoztam magammal a dombhoz az italomat, így a hatodik kör után kénytelen voltam elfutni az 1 kilométerre lévő "bázisomhoz" hogy igyak. Ekkor 21 és fél kilométernél tartottam, és úgy döntöttem, hogy elég is volt mára. Úgy látszik tényleg fáradok. Hazaérve kevéve a zoknimat érdekes jelenségre figyeltem fel. A jobb lábam ujjainál a zokni elég véres volt, de ebből én nem éreztem semmit. A körmöm egyszerűen kidörzsölte a szomszédos ujjamat. Gyors körömvágással orvosoltam a problémát, de most meg a kisujjam körmébe sikerült úgy belevágnom, hogy fáj. 

Kedd: Céges edzés 6 órakor. Mintha nyár közepe lenne, tűző nap és 36 fok, mire lefutottam a pályára már mindenemből folyt a víz. Ennek ellenére nem esett rosszul, bemelegítésnek már összehoztam 6 kilométert. Utána jött a futóiskola, amiben megint eléggé lestrapált minket az edző. A program mára csak 2x2 kilométer tempó volt, amiből én komoly 100 métert futottam le. A kanyarban egyszerűen éreztem a tegnap levágott körmömet és ez nem esett túl jól, úgyhogy 10 kilométerrel fejeztem be a mai napot.

Szerda: Mára dombozás volt a program. 65 perc bemelegítés, majd 30 perc fel le a kedvenc kis emelkedőmön. Ahhoz képest, hogy eddig a héten azt éreztem, hogy nagyon fáradok és kedvem sem volt nagyon edzeni, ma minden meglehetősen jól esett. A bemelegítést nem siettem el, a 65 perc 12 és fél kilométer lett. Most hoztam az italomat is, és kezdődhetett a dombozás. Felfelé nem elsietve, olyan 4 perc körüli tempóval futottam meg a 250 méteres emelkedőt, vigyázva, hogy a pulzus maradjon a kettes zónámba. Felérve egy rövid fújás és kocogás lefelé. Ezt összesen 13-szor reprodukáltam a 30 perc alatt, ami pont jól is esett és nem is fáradtam el túlságosan ahhoz képest, hogy végül is összesen 19 kilométert futottam. Ezt az edzést mindenképp megtartom a jövőben annyira bejött.

Csütörtök: Egész nap céges csapatépítés volt dögmelegben. Bár volt végig kaja is rendesen, de nem ettem tele magam. Egyedül a végén felszolgált édességet bántam meg. Olyan szinten tömény volt, hogy ahogy hazaértem be is aludtam tőle. A délutáni céges edzést tehát átaludtam, de este 8 előtt azért erőt vettem magamon és lementem a stadionba. Az edző is még lent volt, ki is osztott egy gyors futóiskolás programot, megint rövidebb tempókkal. Picit több mint 11 kilométert kanalaztam össze.

Vasárnapra nevezésem volt a Kifissia félmaratonra. Két éve itt futottam életem első félmaratoni versenyét, bár akkor tavasszal volt és az útvonal is más volt. Hétvégére azonban kánikulát jósoltak, így inkább lementünk Kalamatába lazulni. Jó döntés volt, mert tökéletes idő volt és végre nincs annyi turista sem a városban. Verseny helyett így maradt a szokásos szombati tempóedzés, amit most kivételesen nem időre, hanem távolságra futottam. Nem nehéz kitalálni, hogy természetesen félmaratont futottam csak úgy magammal versenyezve.

Félmaraton Kalamatában: Ebédre tésztát ettem, pont amennyi jól esett, így tökéletesen éreztem magam este mikor eltekertem a stadionba. Melegítésnek futottam 20 percet, ami pont 4 kilométer lett, aztán a lovak közé csaptam. Nem félmaratont akartam futni, hanem a maratoni tempóm első felét, tehát a pulzust mindenképp 165-alatt kellett tartanom a tempót pedig  pedig 4:05 - 4:10 között. Az idő nem volt rossz, melegnek meleg volt, de nem volt túl párás szerencsére, ami meg is látszott a tempón. Az első kilométereket 163-as pulzussal szépen hoztam 4:05-ös átlaggal. Tökéletes. 20 perc után álltam ki inni és megettem az első gélemet is. Innentől 15 percenként terveztem inni, és az agyamat átverve mindig csak a következő negyed órára koncentráltam. Ez ma olyan jól ment, hogy gyakorlatilag végig 4:04-4:06-os kilométereket hoztam és a pulzusom sem emelkedett. A frissítések ahogy terveztem 35,50 majd 65 percnél. Itt letoltam még egy gélt, mert kezdtem egy halvány gyengülést érezni, amit a 4:09-es kilométer meg is erősített. A gél segített, mert innentől megint 4:05-ön belül hoztam a következő 4 kilométert, aztán elérkezett a hajrá az utolsó 2 kilométerrel. Mivel úgy éreztem, hogy eddig egyik legjobb félmaratoni tempómat futom, úgy döntöttem, hogy az utolsó két kilométert picit meggyomom. Nem egy versenysprint volt, de azért elég jó a 3:59 és 3:54-es befejezés, főleg hogy még így is csak kb 1 percre léptem ki a kettes zónámból. A félmaratont kerek 1:26-al zártam, ami 4:04-es tempónak felel meg, ami eddigi legjobb eredményem. Annyi csalás ugye van benne, hogy amikor ittam akkor mindig leállítottam az órát, de végül is pihennem, vagy nyújtanom nem kellett, tényleg csak gyorsan ittam. A tempó jól esett, de a maratont azért nem kezdeném még ilyen tempóval, bár lehet hogy főleg hidegebb időben már elég sokáig elvinne ez a tempó is. Sparon kiderül minden. A mai edzés amúgy 1 óra 45 perc lett és picit több mint 25 kilométer. Még a melegítéssel együtt is 4:14-es tempó. Strava link

A héten 88 kilométert futottam, amiből a dombozás és a tempó kimondottan jól estek. A hét egyetlen szépséghibája, hogy nem futottam hosszút, pedig heti egyszer az azért még kellene. Ahogy írtam az elején, úgy érzem, hogy tényleg korán kezdtem a felkészülést, és bár már túl vagyok 12 hosszún, a továbbiakra elég nehezen szánom rá magam. Jó hír viszont hogy a tempókat legalább hiba nélkül hoztam és tempó is egyre jobb lett hétről hétre. A következő héten jövök Szombathelyre, amit már nagyon várok. A vasárnapi versenyt komolyan fogom venni, de a többi napokon a család és a barátok lesz a prioritás nem a futás.

A kimaradt verseny picit bántott. Az első 1:16-al nyert, viszont a többiek mind 1:30 fölött futottak. 1:26-ot biztosan nem hoztam volna ott, mert picit dombos volt a pálya, de szerintem 1:30 alá be tudtam volna jönni, amivel akár második is lehettem volna. Ez van, de végül is Kalamatában meg első lettem. Vagy utolsó?