2017. aug 20.

Edzésnapló - Spar maraton felkészülés 10/4. hét - Hülye,hülyébb, leghülyébb...

írta: Rehlaci
Edzésnapló - Spar maraton felkészülés 10/4. hét - Hülye,hülyébb, leghülyébb...

A  negyedik héten vagyok túl a Spar maraton felkészüléséhez. A meleg kezd picit enyhülni, de most meg a levegővel van gond. Hétfőtől elég rendes erdőtűz van tőlünk picit északra, és a szél rendesen hozza a füstöt meg a hamut. Nem túl kellemes, és sajnálom nagyon az erdőt meg a vadállatokat. A 2007-es tűz is eléggé mély nyomot hagyott, a Parnita egy része a mai napig kopár és kiégett. Remélem most nem lesz ekkora baj. Nézzük hogy teljesítettem a héten:    

Hétfő: Elviekben megint egy hosszú volt a programban, de a gyakorlatban el sem indultam. Reggel jöttünk vissza Bulgáriából, korán keltem, kevesebb mint öt órát aludtam úgyhogy az estére semmi erőm nem maradt. Ilyenkor jobb el sem indulni, amit remekül teljesítettem.

Kedd: Munkaszüneti nap volt, úgyhogy a maratoni felkészülés jegyében egy maratoni alvással indítottam a napot. 12 órát aludtam, amitől viszont egész nap tümmedt voltam. Remek, előző nap a kevés alvás, ma a sok alvás miatt voltam rosszul. Este csak azért mentem le futni, mert Ageliki akart, vele meg még hullaként is öröm futni. Este 8-kor így elindultunk. 29 fok volt csak, de szél nélkül, úgyhogy a hőérzet sajnos elég magas volt. Csodák csodájára az atlétikai pálya nyitva volt, úghyogy be is mentünk és ott futottunk. Az egész komplexumban hárman voltunk! Ilyen még nem volt. Gyakorlatilag miénk volt az egész, tiszta menő volt. Csináltam 5 és fél kilométer bemelegítést, 10x100 méter tempót a füvön, majd 10x300 méter lazább tempót. Ahhoz képest, hogy hulla voltam egész jól mentek. 58 és 62 másodperc között lett az összes és sikerült úgy befejeznem az edzést, hogy nem hajtottam teljesen ki magam. Jóleső 12,5 kilométerrel mentem haza.

Szerda: Végre nincs az a nagyon meleg. Sőt a 29 fokban már már szinte fáztam amikor este fél nyolckor elindultam a heti hosszúra. 2 és fél óránál többet terveztem, így 2 liter isoval és 4 pastellivel készültem. Konkrétan néhányan szerintem hülyének néztek, ahogy nylonszatyorral a kezemben futok. Ahhoz képest, hogy megint sikeresen telettem magamat délután egész jól esett a futás. A tempó is baráti 5 perc környékén volt, egyedül az emelkedők fogtak meg. A két óra annyira jól esett, hogy szinte észre sem vettem. Komolyan ilyen kiegyensúlyozottan, és lazán ennyit már rég futottam. A tempó is pont tökéletes volt, mert a 24 kilométert 2 óra és 30 másodperccel zártam. Ez kerek 5 perces kilométerek, 143-as átlagpulzussal. Tökéletes. Az eddigi hosszúimat nagyjából eddig futottam a nagyobbik körön, de most úgy voltam vele, hogy még két kör belefér, amivel olyan 2 óra 45 percet fogok elérni. Ennél több nem kell. 25-ig még nagyon jól mentem, de itt kezdett elfogyni a szufla. Megettem az első pastellimet, hátha segít valamit, de olyan nesze semmi fogd meg jól érzésem lett csak tőle. Se nem segített, se nem rontott. Az ötödik kört már lassulva fejeztem be, az eddigi 5 perces tempó lecsökkent 5:06 környékére ,és ez így is maradt egészen a végéig. A 7. hosszú tehát 2 óra 45 perce és 33 kilométer lett. Az eleje nagyon jól esett, de a végét megszenvedtem, ami nem baj mert végül is a hosszúknak ez a célja. Remélem hozzásegítenek ahhoz, hogy majd a Sparon nem esek szét 30-nál mint tavaly. 

Csütörtök: Meglepő, de az előző napi hosszú után egyáltalán nem volt izomlázam, sőt kimondottan lazának éreztem a lábaimat. Kora este így egy atlétikai pályás edzést terveztem be, akár hosszabb intervallumokkal is. Aztán az idei év legrövidebb edzését sikerült összehoznom. A lépcsőházban a legutolsó fordulónál elestem, és lecsúsztam vagy 7 fokot a jó kemény és éles márványlépcsőn. Sikerült a medencecsontomat elég rendesen bevernem és a kisujjamat is begyűrtem magam alá. Feküdtem még vagy 1 percet mire össze tudtam szedni magam, hogy egyáltalán felkeljek. Innen irány a lift és az este további részében jeges borogatás. A jobb oldalamon hátul a medencecsontom eléggé bedagadt. Kimondottan örülök, hogy ilyen hülyeséggel sikerült lerobbantanom magam, most 1-2 nap biztosan kimarad.

Szombatra versenynevezésem volt! A Facebookon találtam tök véletlenül, hogy este 19-órától a kalamatai stadionban 1 órás futóverseny lesz. Na nekem ez pont tökéletes volt, a heti tempónak pont beillett. A csütörtöki baletet után úgy voltam vele, hogy mindenképp elmegyek, bemelegítek, de ha bármi fájdalmat érzek akkor nem folytatom. Annyit nem ér. Szerencsére  sétánál nem fáj, csak ha megnyomom akkor fáj. Mint már párszor írtam a tempó sorsa már az ebédnél eldől, így direkt nem akartam sokat enni. Sajnos azonban az étterem ahová elmentünk rettenet megváratott bennünket és csak délután picivel 4 óra előtt fejeztük be az ebédet. Ráadásul a bárány amit ettem nem a leg optimálisabb kaja futás előtt. Nem csoda, hogy este hatkor amikor elbicikliztem a stadionba, még rendesen a torkokmban éreztem a gyomrom, pedig direkt csak fél adagot ettem. Meleg is volt nagyon, mert a nap még ilyenkor pont olyan magasan van, hogy még érezni az erejét. A stadionba érve komoly meglepetés fogadott. Sehol senki. Mi a fene ennyire korán lenne? Én azért elkezdtem a bemelegítésemet. Elég komótosan letekertem 5 kilométert. A pulzusom az egekben volt, és nehéznek éreztem magam, de mondom majd a versenyszellem helyretesz. 18:40 még mindig sehol semmi. Bakker elnéztem volna a napot? Ennyire hülye nem lehetek. Becsületemre legyen mondva, megvártam a 7 órát. El is kezdődött a verseny, de valahol máshol. Az történt ugyanis, hogy elnéztem a versenykiírást, és a verseny a másik stadionban volt. Nem sok kedvem volt magammal ebben a melegben versenyeznem a heti tempóhoz, de azért elindultam. Becsülettel le is futottam vagy 200 métert, de annyira nem esett jól, és a medencecsontom is éreztem, úgyhogy inkább duzzogva hazamentem. Méltó befejezése volt ez ennek a remek hétnek.

Erre a hétre nem vagyok túl büszke. Két és fél edzéssel ugyan összehoztam 50 kilométert, a hosszú is nagyon jól sikerült, de a lépcsős baleset nagyon nem kellett. Főleg az bosszant, hogy tényleg egy hülye figyelmetlenség miatt estem el, pedig általában bárhol lépcsőzöm mindig fogom a korlátot. A fene tudja most miért nem fogtam. Jól megbosszulta magát. A szombatot meg nem is akarom kommentálni. Balek voltam. Nagyon. Ageliki jól ki is röhögött, és meg is érdemeltem. A következő hét ennél csak jobb lehet. 

spar.JPG

Szólj hozzá

Görögország Athén Futás Futóedzés Rehlaci Edzésnapló