Lassan két hete jöttem vissza Szombathelyről, és bár már nyár van, a helyzethez képest elég jókat edzettem. Sikerült az ezelőtti és a mostani hetet is picit 60 kilométer fölött zárni. Ebben igazán semmi meglepő nem lenne, de most már több mint 5 napja olyan hőhullám van az országban amit én még 11 éves ittlétam alatt júniusban soha nem tapasztaltam.  

Jó jó, nyár van, örülni kellene a jóidőnek, ilyenkor lehet jókat strandolni, napozni, élvezni a görög nyarat. De jó is lenne! Sajnos az utóbbi 5 nap azonban tényleg kibírhatatlan. A lakásban most este 19:30-kor 34 fok van, kint pedig baráti 38, ami nap közben 43 volt. A hálószobában ugyan van légkondi, de az is nehezen birkózik meg e nehéz feladattal, ráadásul nem is nagyon egészséges így  aludni. A héten tehát nem aludtam túl jókat. Hétvégére lemetünk Kalamatába, ahol legalább az alagsori hálószobában ki tudtam magam aludni, ott az éjszakai hőmérséklettel nem volt gond. Napközben azonban még a parton is dögmeleg volt. Reggel 10-ig még tudtam napozni, utána azonban árnyékban is kibírhatatlan volt a meleg. A pár percre amíg napon volt az ember gyakorlatilag mindene ráolvadt.  Egyedül az alagsorban volt emberi hőmérséklet, illetve éjjelre csökkent le picit a hőmérséklet olyannyira, hogy abban a 28 fokban már szinte fáztam.

Ami hihetetlen, hogy ennek ellenére futottam. Sőt, nem is estek rosszul. Az egész kedden kezdődött a céges edzéssel. Ekkor még csak kezdődött a hőhullám. Délután 6-kor még csak 35 fok volt. Nem is voltunk túl sokan, mindössze a 4 legfanatikusabb futó jelent meg. A program sem volt túl megerőltető, bemelegítés, majd elég sok gimnasztika szerencsére árnyékban. Sajnos elfogyott az összes vizem, ezért nem maradtam külön programra, így is megvolt 11 kilométer aznapra.

Szerdán hasonló jóidő. Aznap ráértem később edzeni, így fél nyolckor baráti 33 fokban indultam neki. Futottam egy nagy kört alapozópulzuson, aztán fél óra tempót max 175-ös pulzuson. Igazából nem is az edzés miatt akartam tempózni, hanem az órát akartam picit ezzel is tesztelni, a fél óra meg erre bőven elég volt. Ahhoz képest, hogy meleg volt, és fáradt is voltam az előző napokból, a tempó meglehetősen jól ment. 170-es átlagpulzussal futottam 7 kilométert 4:05-ös tempóval. Érezhető azonban, hogy régen futottam temót, mert a végére be kell vallanom meglehetősen beálltak a lábaim, meg a trikómat is nagyon durván átizzadtam. A végére kénytelen voltam levenni és kicsavarni, annyi izzadtság volt benne. Az óra jól működött, stabilan hozta a pulzust, ami érzésre tényleg annyi volt amit a kijelzőn láttam. Legközelebb kell itt is egy összemérős tesztet csinálnom, hogy biztos legyek. A szerdai edzés tehát egy jó bemelegítés volt a következő pokoli napokra.

Csütörtökön megint céges edzés volt, amire olyan 17:40-kor kellet volna elhagynom a lakást. A kinti 39 fok és tűző napsütés azonban könnyen meggyőzött, hogy a kanapén maradjak. Este úgyis a 4. házassági évfordulónkat ünnepeltük egy jó kis Japán vacsorával.

Péntek Kalamata. Este fél kilenckor kezdtem egy laza egy órás edzést a stadionban. 37 fok volt, pedig a nap is már majdnem lement. Fura, de mégsem zavart. 50 percet köröztem, és 5:07-es tempót hoztam 142-es átlagpulzuson. Ebben a melegben ez több mint nagyszerű. Utána csináltam még 10x100m tempókat, és a végére izomból egy 400 métert. Itt is fel akartam kerülni a Stravás listára. A Szombathelyi bénázással ellentétben az 1:05-ös eredményem is elsőre pályacsúcs lett, igaz a végére majd besz@rtam, sajnos szó szerint. Ahogy hazabicikliztem, egyből csobbantam is a tengerben. Na az milyen jól esett.

Szombaton megint tempóztam. Most picit korábban, már 10 perccel este 8 előtt a stadionban voltam. 40 fokban lemenő nappal. Fél óra bemelegítés, 10x100m tempó, majd jöhetett a 8x1000m tempó, max 175-ös pulzussal. A bemelegítésnél már éreztem, hogy jó napom van. A pulzus bőven az alapozózónában, a tempó pedig 4:59-5:00 környékén. Idén eddig többet edzetem melegben direkt és érzem, hogy hozzászoktam.  A tűző nap az kicsinál, de ha már lemenőben van akkor a meleg annyira nem halaszt le mint eddig. Rájöttem, hogy ebben a melegben nem futni nehéz, hanem megállni. Amíg fut az ember, a menetszél egész jól lehűti, de amint megálltam, mintha valaki napalmot szórt volna rám, egyszerűen mindenem égni kezdett. Nem is tököltem, gyorsan lenyomtam a tempókat. Szép lett mind a 8: 3:36, 3:35, 3:37, 3:37, 3:39, 3:39, 3:41, 3:39. Ami még nagyszerűbb, hogy csak az utolsó 3-nál csippant az óra, hogy átléptem a 175-ös pulzust. Nem is éreztem, hogy annyira elsavasodtam, mint amikor először csináltam ezt az edzést. Annyi trükk mondjuk még van benne, hogy kell kb 200 méter mire beállítom a helyes tempót, emiatt az első 100-150 métert még mindig elspinteltem. Hosszabb távra vetítve azonban szerintem már tudnék stabil 3:50-eket hozni. Ősszel meglátjuk. Jóleső 18 kilométerrel zártam a napot.

Vasárnap a kánikula odáig fokozódott, hogy ebéd után visszajöttünk Athénba. Annyira meleg volt, hogy ezekben az órákban a kocsiban volt a legjobb ülni, és így este legalább meg tudtam írni ezt a bejegyzést. Jövő hétre lehülést jósolnak. Kemény 33-fokig le fog hűlni a levegő. Jaj de várom!

Útban  hazafelé: