Elkezdtem a nyári lazulást. Az időjárás is pont kora nyári, a napon már meleg van nagyon, de estére még azért lehűl az idő és nem izzadja le a gatyáját is az ember. A térdemet mindenképp kímélni akartam, így tempóról, résztávozásokról szó sem lehetett. Érdekes egyébként, hogy ha lazán futok, vagy gyaloglok egyáltalán nem érzem hogy bármi baja lenne, csak ha rátérdelek.  Bejelentkeztem sportorvoshoz is, jobb ha hozzáértő személy is látja. Remélem nincs komolyabb baja.

Egy ideje megint Lunarban futok. Amikor legutóbb otthon voltam és a sárvári versenyre készültünk, Dudu szokás szerint az utolsó pillanatokban szedte magát össze. A szombati versenyre vett magának pénteken egy Lunargluide 7-est. Felpróbáltam én is, és megint azt éreztem, hogy ezt a modellt a lábamra öntötték. Másnap így én is megvettem, és kihoztam magammal Athénba.  Azóta ebben futok. Végre nem szorít sehol, és a csillapítása is teljesen jó, de azért meg kell hagyni az Adidas talpa az jobb volt. Nekem a tökéletes cipő a Nike felsőrésze és az Adidas talpa lenne. Reménykedem, hogy egyszer az Adidasnak is lesz ilyen zokniszerű felsőrésze mindenféle műanyag nélkül. Azt megint ki fogom próbálni, de addig marad a Lunar.

Itt a Lunar hol a Lunar:

A másik izgalmam az órám. Végre megjöttek a nagykerbe a Polar új M430-as órái, és én természetesen le is csaptam egyre kedvezményesen 60000 forintért. Pont ma kaptam a megerősítést, hogy ki is szállították és már otthon vár. Már csak nekem kell hazaérnem Szombathelyre, hogy beállítsam és kipróbáljam. Csütörtöktől tehát viszlát érintőképernyő! Kíváncsi vagyok mennyire lesz pontos az M430. Rosszabb csak nem lesz. Az M600-ast meghirdettem, és úgy néz ki el is viszik 60 ezerért, ráadásul Szombathelyen, úgyhogy még postáznom sem kell. Jó kis óra volt, egész megszerettem, de nekem az M430 jobban fog feküdni abban biztos vagyok.

A pihenéses hétből végül is 7 futás lett, 78 kilométerrel. Mindegyik szép komótos alapozótempóval, mindenfél megerőltetés nélkül. Egyiknél sem fájt a térdem, úgyhogy reménykedem, hogy nem kell komolyabb időszakot kihagynom majd. A hétfői volt egyedül hosszabb a maga 16 kilométerével, de ebből az eleje nagyon laza volt, mert Agelikivel együtt mentünk. Édes kis feleségem. Amikor elváltunk, mondtam neki, hogy én még maradok kb 10 kilométerre, ami olyan 50-52 perc. Erre mire megyek haza, már kint áll az erkélyen és messziről szólongat. Amikor felérek a lakásba akkor meg nekiállt sírni, hogy azt hitte valami bajom esett és azért nem jövök mert infarktust kaptam, vagy elütött egy autó, vagy elraboltak, vagy terroristák felrobbantottak. Igen mindegyik nagyon valószínű. Félreértette „a még 10 kilométert futok”-at a „tíz kilométert futok”-kal és fél órával korábbra várt. Ilyenek a nők, azt hallanak amit akarnak.

Jó hetet mindenkinek!