Ezzel a tavaszi versenyszezont le is zártam, most a nyári pihenés következik. Idén nincs szerencsém eddig a versenyekkel. A legfájóbb az elmaradt Messini maraton volt, aztán kihagytam a Maraton félmaratont ugye Amerika miatt, és ez az utolsó verseny is kár, hogy nem jött össze. Az a 3 verseny viszont amin sikerült elindulnom kimondottan jól sikerültek, és mindegyiket nagyon élveztem.  Az Athén félmaraton egyik nagy kedvencem lett, illetve már nem nézem le a 10 kilométeres távot sem. Sajnos még nem sikerült hivatalosan 40 perc alá benéznem, de ami késik nem múlik.

Lássuk erre a laza hétre mit sikerült összehoznom:

Hétfő:  kihasználva a nem túl jó időt, már 5 órakor lementem a stadionba. 8x1000 méter tempó volt a terv, de nem úgy elfutva, mint előző héten Kalamatában. Nem tudom milyen indíttatásból, de a hosszúujjút vettem fel. Sajnos azonban hirtelen kisütött a nap és rettenet meleg lett, én meg izzadhattam rendesen. Bemelegítésnek 4 kilométert futottam, majd 6x100 méter tempót. Okosan nem hoztam magammal fügét sem, és elkezdtem picit szédelegni. Már gondolkodtam, hogy hazamegyek, de aztán inkább nekifogtam, lesz ami lesz. És mint később kiderült milyen jól tettem. A tempók rendesen felpörgettek. Igaz végül a 8 helyett csak 6-ot mentem, de mindegyik stabil 3:42 lett, tehát sikerült nem annyira elfutnom. Igaz ez még mindig picit gyors, ezért is hagytam abba a 6. után, mert éreztem, hogy kezdenek beállni a lábaim, és nem akartam egy 3 napos izomlázat magamnak, így inkább csináltam még 10x100 méter levezetést, ezzel 14,5 kilométer lett ez az edzés.

Kedd: Kezd meleg lenni. Végre itt a nyár! Mire leértem a céges edzésre már rendesen melegem volt. Szerencsére ma elég laza edzés volt, inkább gimnasztikával. A végére maradt egy elég érdekes, de rövid program: 300 méter amiben az első és utolsó 100 méter nagyon gyors tempó. Ezt kétszer, közte meg 10x100 méter a füvön, amiból az 5. és 7. az sprint. Nekem kimondottan bejönnek ezek a rövid sprintek, jó érzés néha repülni. 10 kilométer lett összesen, és ma inkább csak a melegtől izzadtam meg.

Szerda: Katasztrófa! Kedden ahogy átöblítettem a ruháimat a kádban a jobb térdemet nekinyomtam a kád szélének és erre valami ideg megnyomódhatott. Érdekes, mert nincs se megdagadva, illetve nem fáj ha futok vagy gyalogolok, de ha most megnyomom a kalács alatti részt akkor kétoldalt az idegben egy csiklandós érzés jön elő. Nem túl jó érzés. A mai futás tehát egy óvatos próba volt, hogy nincs-e baj a térdemmel. Két kört futottam, ami 10 kilométer és szerencsére nem éreztem semmi problémát, de azért tartok tőle. Meglátom hogy alakul.

Csütörtök: Az utolsó edzés a verseny előtt. Legalább is ekkor még azt hittem. Gyakorlatilag szinte semmit nem csináltunk. Bemelegítés, gimnasztika, majd 12x100 méter levezető, aztán ennyi. A térdemmel ismét nem volt gond, ez mindenesetre jó jel. Péntekre pihenés írt elő az edző amit örömmel be is tartottam.

Szombaton aztán nem versenyeztem, de nem is futottam. Nem volt kedvem, meg eszméletlen meleg is volt. A térdemet is akartam picit pihentetni, hátha teljesen elmúlik ez a fura érzés bent.

Vasárnap már nem bírtam otthon ülni. A térdem sem változott semmit. Kora este így elmentem egy új körre. Most azt találtam ki, hogy az eddig 4 kilométeres stadionkörömet picit kirerjesztem. Találtam is két szuper toldást, amikben ráadásul van némi szint is, így most sikerült egy 5 kilométeres kört csinálnom 6 kisebb emelkedővel. Ebből futottam kettőt. Ennyi elsőre elég is volt. 

A héten nem volt sok kilométerem, mindössze 57, ami még a heti minimum 60-tól is elmarad. Ami azonban a legjobban aggaszt az a térdem. Szerencse pont a nyári lazulás előtt jött elő, remélem a mostani lazább hetekben rendbejön. Biztos ami biztos ha Szombathelyen leszek megnézetem sprotorvossal.

A következő 2 hónapot lazára veszem. A heti 60 kilométert azt meg akarom tartani, de inkább 4-5 edzésből csak, amiknek a nagy része sima alapozás. A gyorsulósakat majd bőven ráérek július végén elkezdeni. Viszont nem akarok majd este későn futni. Inkább elindulok mindig 7-8 között, legalább szokom a meleget is, az is erősít. Az este meg megmarad a szórakozásnak. A következő verseny Szombathely. Elvileg szeptember végén lesz félmaraton. Nincs mese, itt már ha törik, ha szakad meg kell hogy legyen az 1:30-on belüli hivatalos eredmény. Hihetetlen, hogy edzésen futottam már 1:26-ot is, versenyen meg még mindig csak 1:30-akat futottam. Október aztán Spar maraton, majd november Athén. A Sparon jó lenne a 3 órát inkább alulról karcolni, Athénban meg, ami tavalyról a főellenséggé küzdötte magát, 3 óra 10 percet szereték majd futni.