A hétfői alapozó még kimondottan jól esett. A tempót nem néztem, csak azt, hogy a pulzus az alapozózónában maradjon. A meleg miatt lassabban mentem a szokottnál, de így volt ez jó. Nem vagyok egy Puzsér rajongó, de a Dudu mindig rágja a fülemet, hogy mennyire jó, úgyhogy néha megengedem neki, hogy átküldjön egy szórakoztató adást. Volt ami tetszett, volt amit viszont csak pár percig bírtam. Hétfőre egy olyan műsor jutott, amiben a negatív energiákat elemezték ki. Na ez zseniális volt. Kb tízszer kellett megállnom úgy röhögtem. A körülöttem lévők szerintem simán hülyének néztek, hogy röhögve futok, de rég szórakoztam ilyen jól. A 17 kilométer tehát kimondottan jól esett, és a hasizmaim is rendesen meg lettek dolgoztatva a sok nevetéstől.

Kedden céges edzés, ahol aznapra a program rövid tempók voltak. A bemelegítés meglehetősen hosszúra sikeredett, már 8 kilométernél tartottam amikor elkezdtük a programot. 5x200 méter tempó, aztán 10x100 méter lazább tempó, majd megint 5x200 méter. Meg kell hagyni, az edző mindig jó programot rak össze. Ma is jól ment minden, mire kezdtem volna fáradni az első 200 méteresektől, pont jöttek a 100 méteres lazábbak, így a második körre még gyorsultam is. Összesen 13,5 kilométer lett és nem is fáradtam el.

Szerdán szemészhez mentem. Az utolsó vizsgálat. Biciklivel mentem, de utólag megbántam. Nincs messze, mert csak 8 kilométer, de végig emelkedő. Rendesen izomlázam lett mire odaértem. Visszafelé szerencsére nem kellett sokat tekernem, de futni már nem maradt erőm.

Csütörtökön megint céges edzés. Az edző szerint egyszerű programmal. Először 10 perc a focipálya  körül, de a hosszabb egyenesekben 80 méter tempósabban. Engem ez a fajta futás készít ki a legjobban, ezekbe mindig nagyon lefáradok. Az első 10 perc kimondottan jól ment, bár nem toltam meg túlzottan a tempókat. Utána 4x150 méter laza, majd 2x300 méter tempó. Na ezek jól estek. Mindkettő 53 másodperc lett, amivel teljesen elégedett voltam. Jöhetett még 150 méter lazább, aztán zárásnak megint 10 perc váltakozó tempóval. Alig vártam, hogy vége legyen. Mikor végeztem, rendesen le kellett ülnöm a 16 kilométer után.

Pénteken lementünk Kalamatába, és este még akartam egy órát futni, pedig nem éreztem magam túl jól, de amilyen hülye voltam nekiindultam. Komoly 4 kilométert sikerült végigszenvednem. Rettenetes volt és megint fájt a torkom és köhögtem is.

Péntek éjjel rosszul aludtam. Kb óránként felébredtem, mint Attila Vilmosa, bár a sírást azt kihagytam. Reggel aztán úgy ébredtem, mint akit megvertek. Komolyan mindenem fájt, és rendesen szédültem. Sportolásról így csak nézőként lehetett szó. Kalamatában a stadionban atlétikai versenyek voltak, és faterral ki is mentünk egy órára. Számomra a legdöbbenetesebb a 200 méter volt. 21 másodpercen belül repülték le. Nagyon komoly volt.

Vasárnap megint elromlott délutánra az idő, így korábban hazaindultunk. Este hétre már Athénban voltunk, és nem akartam a hetet 60 kilométer alatt zárni, így lementem egy lazitóra. Jól is esett szerencsére és az aznapi 12 kilométerrel sikerült a hetet is 63 kilométerrel zárni, és estére már kimondottan jobban is éreztem magam. 

Jövő szombaton még van egy 10 kilométeres verseny, úgyhogy a következő hét lazább lesz. Végre szeretnék már hivatalosan is 40 perc alá menni. Aztán utána a júniust és júliust is pihenősre fogom venni. Tempókat csak a céges edzésen fogok futni, a maradékban sima 1 óra alapozókat fogok csinálni. Agusztustól aztán elkezdem az októberi SPAR maratonra a felkészülést, ezúttal szeretnék konkrét edzéstervet csinélni és azt követni. Meglátjuk...