A  héten jókat edzettem, és már 58 kilométer volt a lábaimban szombat estére, bár pénteken "csak" 10 laza kilométert mentem, hogy szombata  friss maradjak. Aztán a péntek este közbeszólt. Végre jó idő van, így este elmentünk egyet enni. És találtunk egy olyan hangulatos helyet, ami úgy van megcsinálva, mintha egy kis sziget főterén enne az ember, amit külöbösen imádunk. Elég sokáig maradtunk és mivel a kaja is eszméletlen jó volt, elég sokat is ettünk. Én konkrétan másnap délután kettőkor tudtam újra enni. Ez pedig nem a legoptimálisabb egy tempós futáshoz. A bajt még édes kis feleségem is tetézte, aki kitalálta, hogy az erkélyen lévő 2 méteres pálmát ki kell dobni, mert elhalt. És ez nem tűr halasztást, tehát azonnal tüntessem el. Persze, majd elvarázsolom azt a hatalmas szúrós fát! A kora délután tehát azzal telt, hogy darabokra vágtam, és kidobtam. A cserép a tövével így is volt vagy 40 kiló, majd behaltam mire elszenvedtem a kukáig. Utána konkrétan bealudtam, annyira lefárasztott. Este azért elindultam futni.

Őt kellett kidobni:

Bár egész nap meleg volt, ahogy elment a nap kellemes 18-20 fok lett, de a szél is sajnos feltámadt. Egy liter ISO-val és egy géllel felszerelkezve lekocogtam a stadionba. Sokan voltak. Nagyon. Ezt azért nem szeretem, mert főleg a bicikliző kisgyerekek nagyon be tudnak kavarni. Alapozásnál nem zavarnak, mert legfeljebb lassítok, de a tempónál nem szeretek kerülgetni, meg lassítgatni. 15 perc bemelegítőfutás, légzőgyakorlatok, majd 4x150 méter repűlő és kész is voltam. Biztos ami biztos megettem a gélemet, ittam és pisiltem. Most azt taléltam ki, hogy a frissítésnél nem állítom meg az órámat, hanem hagyom, mégha ezzel tudom hogy értékes másodperceket is vesztek. Igy élethűbb, még ha versenyen nem is kell leállnom lecsavarni a kupakot, meg visszacsavarni. A terv annyi volt, hogy az első felében mardjak 175-ös pulzus alatt, hogy nehogy savasodjak. A második felében viszont mehet inkább a tempó, ahogy jól esik.

20:37-kor elindultam. Az első párszáz métert mindig elfutom, hogy a pulzusom beálljon. Ez nem baj, sőt nyerek is vele pár másodpercet. A második kilométerem viszont szinte mindig a leggyengébb, mert itt beleérek a 175 fölé, és belassítok, hogy visszaálljon a pulzusom. Ma is így volt. 3:46 az első kilométer és 4:04 a második. Utána a pulzusom szépen beállt és csak ha szembeszél volt, vagy emelkedő akkor emelkedett 175-re. Az óra egyből jelzett, én meg lassítottam. A harmadik kilométer is 3:59 lett, ami picit rosszabb, mint amit vártam, bár ezt a szembeszélnek tudtam be, mert eddig jól esett a futás, és nem is éreztem hogy túlzottan fáradnék. Gyorsabban azonban nem mertem nyomni. A 4. kilométer annak ellenére lett 4:00, hogy itt ittam, amivel szerintem elvesztettem 5-6 másodpercet. Az 5.és 6. kilométer eseménytelenül lett 3:59 és 3:58. Eddig tehát nem sokkal ugyan, de 40-en belül voltam. Innentől viszont sikerült gyorsulnom. A 7. és 8. egyenletes 3:55 lett, pedig a 7.-ben megint ittam, majd innentől már nem néztem a pulzust, csak elengedtem magam, és tempóztam amit bírtam. Azt hittem, nagyon gyors vagyok, pedig a 9. az "csak" 3:54 lett, a 10. pedig 3:50. Nem rossz, de így a végére sokkal gyorsabbnak tűntek. Óra leállít, és örömmel nyugtáztam, hogy a 10 kilométer 39:13 lett. Kalamatához képest pont egy percet, az eddigi rekordhoz képest pedig 28 másodpercet javultam, bár igaziból valószínűleg többet, mert akkor leállítottam az órát a frissítéskor, most meg nem. Hurrá! Sárvár előtt ez jó hír, bár szerintem ott a közelében sem leszek ennek az eredménynek a korai verseny miatt. A nap és a meleg engem nagyon meg tud fogni.

Érdekes, de a Strava picit más kilométereket adott, mint a Polar:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszatérve a mai futásra, a tanulság: érdekes, de a pulzusom az teljesen rendben volt végig, a lábaimnak, de főleg a tüdőmnek viszont nem esik jól az ennél gyorsabb tempó. Ezen most a nyári szezonban dolgoznom kell. Eddig csak egyszer csináltam eddig, de be fogom építeni az 1000 méteres tempókat az edzéseimbe. Méghozzá 8- vagy 10-szeres ismétlésekkel. Itt a tempó részt lehet 175-ös pulzus fölött futni, ami olyan 3:45-3:50 körüli tempó lesz, és közte mindig van 200 méter séta amitől visszanyugszik a pulzus. Ettől remélhetőleg még jobban szokom majd a gyorsabb tempót, és legalább 10 kilométeren akár tartani is tudom, ami a következő nagy lépcső egy 38 perces eredményhez, ami a küvetkező cél Kalamatára jövőre. 

Most már a jövő hetet várom, csütörtökön irány Szombathely! Rég nem látott családomhoz és barátaimhoz. Szombaton meg Sárvár újabb 10 kilométeres verseny, ráadásul elég komoly csapattal veszünk részt: Attila, Bagoly, Dudu, Tomi és a tesóm is jönnek. Jaj de jó lesz!