103 kilométert futottam a héten. Ez új rekord, és azt kell hogy mondjam nem is éreztem nagyon megterhelőnek, tehát teljesen elégedettnek kellene lennem, de mégsem vagyok az. Egészen péntek estig minden rendben ment, de a szombati tempót megint elcsesztem. Mivel? Természetesen megint a kajával. Hatalmas gratula, de lássuk egy picit részletesebben a hetet.

Az előző beszámolóban már leírtam a hétfőt és a keddet. A héten tehát megvolt a hosszú és egy céges ugrabugrálós edzés. Mindkettő rettenet hidegben. 

Aztán eljött a szerda és vele együtt végre az enyhülés is. Napközben előjött a nap is így kellemes 14 fok volt délután ötkor amikor is elindultam edzeni, végre rövidnadrágban. Először próbáltam ki az új Adidas Energyboost cipőmet is, amit még január elején vettem meg. A mai program 40 perc alapozófutás, majd 10x250m emelkedős tempó. Ez volt az edzés amin minden tökéletes volt. Jól esett, a tempók is pont jók voltak, és ki sem döglöttem a végére. Kerek 14 kilométerrel gyarapodott a hét. Az új cipő is remekül teljesített, erről majd fogok írni egy külön bejegyzést, egyenlőre maradjunk annyiban, hogy nagyon jó barátok leszünk.

Csütortok: Éljen a jóidő! Mennyire nem hiányzik az esti 2-3 fok és a viharos szél. Menyire jobb 12 fokban edzeni. A mai cégesre is futva érkeztem, így a bemelegítés része már 9 kilométer lett. Aztán elég rövid gimnasztika után haserősítések. Mivel én nem vittem magammal semmit amit leteríthetnék a földre én ezt a részét kiváltottam 12x100 méter laza tempóval, aztán jöhetett a program ami szerencsére meglehetősen laza volt. Egy 400-as tempó kezdetnek, majd 4x100m laza, aztán 2x200m tempó és megint 4x100m laza, és a végére még egy 400-as tempó. Az első négyszázas pont jó volt, a másodikat viszont rendesen elfutottam. A csapat többi tagja pont előtem indultak, és nekem mindenképp meg kellett őket előznöm. Hiába a versenyszellem. Az aznapi 15,5 kilométer pont jül esett.

A pénteki edzés már a rákészülés a másnapi tempóra. Ennek megfelelően a program csak 50 perc alapozó és 10x100 m tempó a végén. Ez összesen "csak" 12 kilométer és pont megfelelően átmozgatott. 

Eljött a várva várt szombat. 80 kilométerrel a lábamban készültem az esti 75 perces tempóra. Délelőtt Agelikivel csavarogtunk egyet a városban, és csak délután 4-kor "ebédeltünk". Csirkét. Amit kedves kis feleségem olyan finomra csinált, hogy picit többet ettem a kelleténél, aminek hamarosan jött is a böjtje. Fél hétkor indultam el futni. Már a melegítésnél éreztem, hogy a gyomrom a torkomban van, de azért megpróbáltam a tempózást. Az első 200 méter még jól is esett, aztán utána kezdett el igazán liftezni a gyomrom. Kb 10 perc után inkább abbahagytam, mondom inkább lefutom vasárnap reggel. Mérges voltam nagyon, mert ezzel valószínű borulni fog a következő hét is.

Vasárnap nem állítottam be ébresztőt, mondom majd ha megébredek magamtól utána megyek futni. Szerencsére elég jól aludtam és negyed kilenckor keltem. Gyors laza reggeli és irány a stadion. 12 fok és felhős idő, pont jó. Rövidujjú és rövidnadrág. Végigcsináltam rendesen a bemelegítést, aztán indulás. A gyomrom, fejem tökéletes, de a lábaim nem az igaziak. Még éreztem a szombati 6 kilométert. A pulzusom elég hamar elérte a kívánt 165-ös szintet és a tempó is szépen beállt olyan 4:10 környékére. Ez pont a maratoni kezdőtempóm, tehát tökéletes. Eredetileg 75 percet akartam futni, de már az első körnél éreztem, hogy nehéz lesz. A lábaim nem voltak elég lazák, pedig a tempó most tényleg pont jó volt. Gondolom az előző napról többet kellett volna pihennem, de ez van. Ha a 75 perc nem is lesz meg, legalább 1 órát mindenképp összehozok. 30 percnél ettem egy gélt, ami egy 15 percre teljesen helyrerakott. A 4. körben azonban kezdtem nagyon fáradni. A tempón nem látszott meg, de a lábaimon igen, így amellett döntöttem, hogy mára 1 óra bőven elég. Össze tudnám még szenvedni  a hiányzó 15 percet, de utána konkrétan menni sem tudnék. A vége 15,5 kilométer lett, a tempó része pedig 14,4 km ami 4:10-es átlag. Elvileg tökéletes, de sajnáltam hogy nem sikerült űgy a heti tempó ahogy terveztem. Innen a cím: keserű méz.

Február tehát jól indult, a kilométerekkel nincs baj, de a tempókra nagyon oda kell figyelnem. Még van 5 teljes hetem ugyan a felkészülésből, de ebben már nincs idő a tempók elmaradására. Jövő héten remélem okosabb leszek szombaton.