2017. jan 23.

A legjobb motiváció! (162 nap - még 11.5 kiló)

írta: drAti78
A legjobb motiváció! (162 nap - még 11.5 kiló)

Sokat keseregtem mostanában. Nem igazán találtam meg a helyem a mozgás, fogyókúra körben. Nem volt meg a megfelelő motiváció.

10 km-t lefutottam. Jelenleg nincs esélyem 60 perc alá menni, és nem is olyanok az edzéseim, hogy ez mint reális cél szerepeljen.

Egyszer sikerült 105.7 kilóra lefogynom, de utána rögtön visszament 107-108 környékére, és amint egy kicsit nem figyeltem oda, újra 110 kiló felett vagyok. Belefáradtam a fogyókúrába. Továbbra is nélkülözésnek élem meg az étrendemet, nem pedig egy életmódváltást részeként.  Különösen igaz ez azóta, amióta nem tudom kipihenni magamat. Be kell vallani zsákutcába jutottam.

Azt gondolom, hogy most két dolgot tehetek.

Vagy abbahagyom az egészet, feladom és beismerem, hogy nem sikerült lefogynom, vagy keresek valami teljesen új motivációt.

Az utóbbit választottam és azt hiszem sikerült is megtalálnom a tökéletes célt.

Megígértem a fiamnak, hogy 100 kiló alatt leszek a születésnapján!

Kvázi ez lesz az én szülinapi ajándékom neki. Addig még van hátra 162 nap és a ma reggeli mérés szerint 111.4 kiló vagyok. Tehát összesen kell 11 és fél kilót fogynom 162 nap alatt. Azért ez nem tűnik lehetetlennek.

Sok célt kitűztem, és rendesen össze - vissza bóklásztam a tervek közt. Hol gyorsulni akartam, hol csak azzal törődtem, hogy mennyi edzésem volt, hány kilométert futottam, volt amikor kitűztem hogy x nap múlva ennyi kiló akarok lenni, aztán el is felejtettem az egészet. 

De ez most más. 

/Egyébként az ötletet az adta, hogy évek óta sikertelenül próbáltam meg leszokni a cigiről. Nem szívtam sokat, de ha buli volt, akkor rengeteget. Aztán decemberben megígértem a fiamnak, hogy soha többé. Elsőre nem sikerült betartanom, de annyira furdalt a lelkiismeret, hogy azóta egy slukkot sem szívtam. Sokszor megpróbáltam, és értem is el kisebb - nagyobb sikereket, de ilyen sokáig cigi mentesen még nem voltam./

Szóval betoljuk a maximális szigort. Tudom mit nem szabad ennem, tudom mit kell ennem, tudom mit kell sportolnom. Az egyetlen ami nehezíti a dolgot, hogy a regeneráció, illetve a pihenés az felejtős. Nem tudom, hogyan fogom bírni, ha zéró alvás után edzeni kell menni. Azt sem, hogy honnan lesz önuralmam, amikor irgalmatlan fáradtan csak az fog a fejemben járni, hogy nehogymár nem érdemlek meg egy kis kaját. Hiszen egész éjjel cipeltem a gyereket, akkor ennyi már férjen bele... Stb, stb.

De valahogy úgy érzem, hogy ha ez most nem sikerül, akkor nincs értelme. Ha 5 és fél hónap tényleg megfeszített munkája kevés ahhoz, hogy 11,5 kilót fogyjak, akkor befejezem. Ha nincs elég erőm ahhoz, hogy megnyomjam ezt az öt hónapot, akkor is befejezem. Ha ennyire nem vagyok kitartó, akkor mit akarok én futni, meg 60 perc alatti 10 km-t tervezgetni.

A legfontosabb embernek tettem egy ígéretet. Azért, hogy minél tovább, egészséges szülőként vele lehessek. Hogy láthassam felnőni, ne adj isten megismerhessem az unokáimat. Ehhez képest öt hónap szívás semmiség. Érte megéri:

vilmos_2017.JPG 

Mondanám, hogy a fenti képen a fiam éppen annak örül, hogy apa megígérte, hogy lefogy, de valójában azt hiszem, éppen a tehén hangját utánoztam neki, és annak örült ennyire. :)

Szólj hozzá

DrAti