Az EUR raklap története a vasúti szállításban használt palettákig nyúlik vissza. Talán nem is hinné, hogy immár több mint fél évszázad telt el azóta, hogy az európai vasutak a könnyebb kezelhetőség érdekében a szállításra használt paletták szabványosítását kérték. Az EUR raklap amerikai társához képest forradalmi találmányt jelentett. Erősebb, könnyebb és strapabíróbb volt. Emellett négy oldalról felvehető is, ami rugalmasabbá, könnyebben kezelhetővé tette. A korábbi rakodási időhöz képest az európai palettával az idő egytizede alatt lehetséges volt felpakolni az árut a vasúti kocsikra.

Nem is csoda, hogy az EUR raklap azonnali siker lett! Látható tehát, hogy a raklap egy nagyon hasznos dolog. Hogy jön a raklap a futáshoz? Réges régen Bagoly barátom mondta valakire, hogy annyi esze van mint egy raklapnak. És ez igaz is, mert önmagában a raklap egy elég ostoba tárgy. Csak úgy van. Ma én is pont úgy érzem, hogy annyi eszem van mint egy raklapnak. Legalább is a mai tempó után. Egyszerűen túl gyorsan futok, és elfelejtem, hogy maratonra készülök, nem pedig minden héten rekorddöntésekre. Nem csoda, hogy ma is korábban befejeztem, mint kellett volna. No de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk hogy telt a hét eleje.

Egészen péntek estig minden tökéletes volt. Minden nap futottam 14-15 kilométereket, így már 75 kilométerél tartottam. Hosszút ugyan nem futottam, de valami kis változatosságot minden nap vittem az egy óra alapozás mellé. Hétfőn 6x250 méter emelkedős tempó, kedden 6x300 méter tempó, szerdán 14x100 méter tempó, csütörtökön 6x200 méter tempó és pénteken 10x100 méter tempó. Ezek mind frankón felpörgettek és egyáltalén nem éreztem magam fáradtak. Hátra volt még a szombati tempó, meg vasárnapra egy laza kocogás, amivel elvileg meglett volna a hétre a 100 kilométer is. 

Péntek este aztán elmentünk vacsizni. Én egy jó nagy hamburgert ettem hagymakarikákkal, meg letoltam két sört is. Szombat reggel még rendesen tele voltam, és egész nap kegyetlenül nehéznek éreztem magam. Ebédre Ageliki tésztát csinált, brokkolival és gombával. Pont ideális kaja a futáshoz gondoltam. Aztán este amikor nekiindultam a tempónak jöttem rá mekkorát tévedtem. Egyszerűen annyira fel voltam puffadva, hogy már a bemelegítésnél azt éreztem, hogy vagy alul, vagy felül ki fog jönni a kaja. Nem is erőltettem , simán csak kiszenvedtem magamból egy laza kört, ami 5 kilométer lett. Aztán otthon végül is megkönnyebülésemre alul jött ki. Egy remek példa volt, hogy nem szabad enni meg inni a tempós napjaim előtt. Kár érte, mert remek futóidő volt, de sokat nem bánkódtam, mert modom vasárnap is meg tudom még futni.

A vasárnapi időjárás azonban nem volt túl optimális a tempóedzéshez. 6 fok és viharos északi szél. Ezzel az a bajom, hogy nem tudok hozzá rendesen beöltözni. Lent a stadionban fele szembeszél, fele meg hátszél. A hátszélnél nagyon izzadok, amitől a szembeszélnél majd megfagyok, valamint eljesen szétzilálja az egyenletes tempót is, bár ez a kisebbik baj. A gyomrom sem volt túl jó, rögtön az elején kellett egy gélt ennem, hogy egyáltalán el tudjak indulni. A terv 90 perc 170-es pulzuson. Már az elején megint megszenvedtem, hogy egyáltalán elérjem a kívánt pulzust. 4 percen belüli kilométerek ismét, a szembeszeles részeknél picit lassabb. A lábaim ugyan már jól bírják, de a gyomrom ma rettenetesen rossz volt. Ennek ellenére raklapként úgy döntöttem, hogy nyomom tovább ezen a pulzuson. A harmadik kör végére már eléggé lefáradtam, jól is jött, hogy cseppentenem kellett, viszont még csak a terv felénél tartottam. Hogy ennek ellenére miért nem vettem vissza picit a tempót a negydik körben az örök rejtély marad.  A kör vége eléggé szenvedős lett. Megfájdult a hasam. A pulzusom teljesen rendben volt, a lábaimmal sem volt probléma, viszont a gyomrom beadta a kulcsot, így a 90 percből 58 perc lett, 4:01-es átlaggal. Ez nagyon jól hangzik, de mostantól vissza kell vennem a tempófutásaimat 165-ös pulzusra. Ezt a tempót biztosan nem bírnám végig a maratonon, és a tempófutásoknak elvileg a tervezett maratoni sebesség közelében kellene lennie. Sajnos azonban az utóbbi két hétben túlságosan magával ragadtak a rekordok, és elfelejtem, hogy hasznosabb a 90 percet végigcsinálni akár "lassabban" is, mint végigturbózni csupán egy órát. Jövő héten okosabb leszek.

Összességében jó kis hét volt, a mai rövidítés miatt 2 kilométerrel lemaradtam a 100 kilométerről. Érdekes, hogy mindennapi edzéssel mennyire könnyen össze tudtam hozni a 98 kilométert, lehet hülyém hangzik, de nem volt egy olyan nap sem amikor izomfáradságot éreztem volna. Folytatás holnap!