Az Athén maraton óta 5 kemény kilométert futottam, és ez is több mint 2 hete volt, így novemberben komoly 115 kilométert sikerült futnom. Mielõtt bårki megijedne nem hagytam abba a futást és a kedvem sem ment el. Ez egyszerûen egy régóta betervezett technikai szünet. Évek óta rossz a szemem, van szemüvegem is amit viszont rühellek hordani, cserében fõleg sötétben rettenetesen rosszul látok. Eljött hát az ideje, hogy meglézereztessem õket, hogy megint jól lássak. Akár egy bagyoly! A mûtétre november 24-én került sor Athénban PRK módszerrel. Ez lassabban gyógyul és fájdalmasabb is,mint a LASIK, de cserébe kevésbé veszélyes mert a regeneráció teljesen természetes folyamat. Eredetileg kb 1 hetet terveztem kihagyni, de sajnos több lett belõle.
A maraton utáni keddi edzésre lementem, és jól is esett a futás, de pont egy elég hideg és szeles idõt fogtunk ki. Nem nehéz kitalálni, hogy másnapra bedugult az orrom és a torkom is megfájdult. A szerdai futás helyett tehát maradt a meleg lakás, legalább felfúrtam a hiányzó csillárokat. Csütõrtökre ennek is meglett a böjtje, por mehetett a szemembe, mert péntek reggelre a bal szemem rendesen begyulladt. Kinyitni alig bírtam. A cégben jól be is szarattak, hogy így majd a lézert sem fogják megcsinálni, amit természetesen nem akartam reszkirozni. Mivel amúgy is ronda szeles idõ volt egész héten, szomorúan úgy döntöttem, hogy a mûtétig semmi kinti mozgás, nehogy véletlen pont lebetegedjek. Ez sajna azonban a tervezetthez képest plusz egy hét kihagyást jelentett, de szerencse most nincs semmi verseny már az évben, így meg legalább pihenek egyet.
A mûtét minden gond nélkül lezajlott, a fájdalom részét is szerencsésen egy fél órås fejfájással megúsztam. A regeneráció azonban kellemetlen és unalmas. Olyan mintha óránként homokot szórnának a szemembe, aztán meg kellene pucolnom egy vödör hagymát. A fényekre is rettenetesen érzékeny voltam, ha ránéztem pl a mobilomra az majd kiégette a szemem. Maradt tehát az elsötétített lakás, napi 28 szemcseppel. Mi izgalmasat lehet csinálni egyedül a félhomályban? Engem a Kardashianok segítettek átvészelni ezt a rém unalmas periódust. Találtam egy csatornát, ahol egész nap ment a show. Sajnos a fény zavart, így csak hallgatni tudtam õket, de így is egy élmény volt. Remélem nem szenvedtem maradandó károsodást, az biztos, hogy egy jó darabig nem akarom majd a tévét bekapcsolni sem.
Rájõttem arra is, hogy bár futni nem tudok, de szobabiciklizni a.sõtétben is lehet. Nosza tekertem is háromszor egy órát. Aztán abbahagytam, mert annyira izzadtam, hogy féltem hogy belemegy az izzadság a szemembe amit nehéz lenne eltávolítani.Ilyen hülyeség miatt meg nem akarok esetleg lassabban gyógyulni. Maradt tehát a tümmedés, ami ugy látszik segített, mert az utolsó két napban már legalább nem vagyok annyira fényérzékeny és a jobb szememmel majdnem teljesen tisztán látok.
Sajnos a keddi kontroll azonban nem volt túl jó. Ma nőtt vissza a védőhártya, így a lencse péntekig marad. Pedig én már szerdán melózni és futni is akartam, de így már biztosan csak jövő héten fogok újra munkába és futásba állni. Most még az is külön öröm, hogy ezt az írást komoly szemfájdalom nélkül össze tudtam hozni. A december jobb lesz ígérem...
(Elnézést ha tele van az írás félregépelésekkel, de még mindig elég homályosan látok csak)
